Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
883 tessék szíves visszaadni az iratokat, mert az olaszok lenyúlták a bulit" - magyarul mondva , és máris vége volt az egésznek. A privatizáci óhoz eddig is azok jutottak közel - és sajnos meg kell állapítanom, hogy valószínűleg a jövőben is ez lesz a helyzet , akiknek valamiféle vállalkozási tapasztalatuk volt - ez önmagában nem rossz, ez jó dolog , volt némi készpénzük vagy legalábbis "drótju k" olyan helyre, ahol pénzeket adtak - ebből élnek most is nagyszerűen az uzsorások, úgyhogy harcolhatunk ellenük , illetőleg olyan információk közelébe jutottak, hogy azok fölhasználásával valóban sikerrel tudtak pályázni. Ha ez a három dolog nem volt me g, akkor akármilyen szép meg jó ember lehetett valaki és bármennyire reménybeli tulajdonosként volt megjelölve valamelyik pártnak a programjában, nem jutott semmiféle privatizációs tulajdonhoz. Tehát itt is érvényesült az, hogy minél közelebb van valaki a tűzhöz, annál jobban melegszik. A magyar társadalom többsége, a kisvállalkozók ezrei vagy tízezrei pedig látták, hogy valahol fény világít, és látták azt is, hogy kevés ember nagyon szorosan körülállja a tüzet. Ezért ők még a közelébe sem tudtak jutni, ill etőleg azt mondta, hogy én már oda se megyek, mert nem engednek a tűz közelébe. Ezért ne vigasztaljuk magunkat azzal, hogy "nemzeti középosztály" meg "tulajdonosok száz- meg százezrei"! Ilyen nem lesz, annál inkább sem, mert aki tehette, a vagyon javát már elvitte; ami marad, ott bizony örülhetünk majd annak, ha egy társaság menedzsmentje meg dolgozói azt mondják, hogy na, vegyük meg ezt a céget, mert ez nekünk jó. De fölvethető az a kérdés is, hogy például az elmúlt években miért történt meg az, hogy minde n különösebb politikai támogatás nélkül, privatizációra érett vállalatokat, társaságokat nem sikerült egy év alatt sem privatizálni. Erre is tudnék példát említeni: például Kecskeméten a BácsKonzum Rt., amelyet már egy évvel ezelőtt meg kellett volna hird etni pályázatra az ÁVÜ It. szerint, és a mai napig sem történt meg. S mi történik? Hát kérem: végelszámolás alatt áll a cég! Erre mondom én, hogy az ott dolgozók meg a kisemberek meg az egyszerű emberek így messziről nézik, hogy hogyan és kik állnak a tűz körül - ő meg nem férhet oda melegedni a tűz közelébe. Ezek után azt gondolom, hogy látható: itt a tulajdonosok, a nemzeti középosztály kialakulásához önmagában már kevés a vagyon a XXI. század küszöbén. Ehhez szellemi tőke és információ is kell. Márpedig, ha ezt a hármat nem visszük oda az embereknek, akkor belőlük nem lesz számottevő tulajdonos, és pláne nem lesz vállalkozó. Egy reménységünk lehet, és azért kell a törvényjavaslatot valóban jobbá tenni - ahogy Kutrucz Katalin remek joganalízise is mutatja , hogy ez a törvényjavaslat megpróbálja az esélyegyenlőséget növelni a privatizációban, megpróbálja átláthatóbbá tenni a privatizációt abban a reményben, hogy ezt követően egy olyan gazdaságpolitika alakul ki, amely a friss tulajdonosokból, vállalkozókból a lehető legnagyobb közjót fogja kihozni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) (13.00) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra kért lehetőséget Sepsey Tamás, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Megadom a szót. DR. SEPSEY TAMÁS (MD F) : Köszönöm, elnök asszony. Nem kívánom képviselőtársaim ebédidejét szűkíteni, ezért röviden... Látom, helyeslően bólogatott elnök asszony, éhes tetszik lenni... (Derültség.) Brúszel képviselőtársammal vitatkoznék abban, hogy az elmúlt időszakban nem tere mtődtek volnae meg olyan csírák, amelyek lehetővé tennének egy nagyobb arányú társadalmi magánosítást. Hisz a kárpótlási jegyes privatizáció során több tízezer ember szerezhet - nem nagy tulajdont - kisebb tulajdont. A KRP, amely hamvába holt, egyfajta ko rmányzati elképzelést tükrözött olyan tekintetben, hogy azok számára is teremtse meg a Magyar Országgyűlés, illetve a kormányzat az állami vagyonból
