Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
872 De van ilyen korlát. DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár : De... Akkor még egy mondat: Az irányításnál igenis jogi garanciákat kívánunk beépíteni a törvénybe arra nézve, hogy a vagyonkezelés és a szakmai irányítás harmóniája ú gy teremtődjön meg, hogy ott a minisztériumnak valóban olyan lehetőségei legyenek, amelyek nemcsak a vagyonmozgást, hanem a vagyongyarapodást és a gazdaságos irányítást is szolgálhassák közhatalmi jogosítványok mellett. Köszönöm szépen és elnézést kérek. ( Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Soron következik Burány Sándor, a Magyar Szocialista Párt részéről, őt követi majd Kutrucz Katalin, a Magyar Demokrata Fórum részéről. BURÁNY SÁNDOR (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim ! Ha végigtekintünk a privatizáció eddigi folyamatán, nekem személy szerint egy amerikai író jut eszembe, aki egyszer azt mondta: talán szerencse, hogy ilyen lassan haladok, mert meglehet, rossz irányba megyek. Úgy érzem, ennek a megállapításnak mind a két felével baj van. A privatizáció lassúságának - mint azt már többször is megállapítottuk - az állami vagyon lassú eróziója, amortizációja a következménye. Ha pedig választ kéne adni arra a kérdésre, hogy miben látom az eddigi privatizációs folyamat fő hián yosságait, nos, a következőkben jelölném ezt meg: Először is a privatizációs folyamat vélt vagy szándékolt, óhajtott következményeit az eddigi irányítók összekeverték a folyamat céljával. Másodszor pedig, úgy érzem, súlyos hiba volt a nyilvánosság mellőzés e az eddigi folyamatok során. (12.00) Feltehetjük persze a kérdést - és lehet, hogy erre a kérdésre ahányan vagyunk, annyiféle választ adunk : mi tekinthető a privatizáció igazi céljának? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magam részéről úgy gondolom, a privat izáció igazi céljának az tekinthető, hogy hatékony tulajdonosi szerkezet jöjjön létre Magyarországon. Ennek a hatékony tulajdonosi szerkezetnek persze következményei is vannak. Kettőt említenék meg. Az egyik: természetszerűen új tulajdonosi réteg alakul ki Magyarországon. A másik - nem mellékes következmény : eközben az államnak bevétele keletkezik. Kikből lehetnek az új tulajdonosok? Lehetnek menedzserekből, lehetnek vállalkozókból, lehetnek korábbi tulajdonosokból és talán végül, de nem utolsósorban lehe tnek munkavállalókból is. Nem foglalkoznék itt most azzal, hogy kelle nekünk rettegnünk a külföldi tőkétől. Annyit említenék csak meg, hogy a külföldi tőkés is csak olyan, mint a magyar tőkés: a saját érdekeit követi. Ezért nem kell félni tőlük. Ahol kell , ott a magyar piac védelmében a szükséges garanciákat természetesen be kell építeni. De ha a hazai piacon széttekintünk, és azt kutatjuk, Magyarországon kikből lehetnek tulajdonosok, két fő réteg jött eddig szóba, és e rétegekkel kapcsolatosan meglehetőse n nagy viták voltak korábban. Az egyik az a menedzseri réteg, amelyik az állami vállalatokat irányította és jelenleg is irányítja, amelynek valószínűleg a legtöbb tapasztalata van a konkrét feladatot illetően. Sajnálattal kell megállapítanunk: a menedzser réteg az elmúlt négy évben nem lehetett elég szép és elég okos ahhoz, hogy komoly tulajdonhoz jusson. A másik a nemzeti középosztály gondolata és az az elképzelés, hogy a régi tulajdonosokból - amennyire lehet - új tulajdonosokat csináljunk. Ez volt az a c él, pontosabban az én megítélésem szerinti lehetséges következmény, ami az elmúlt években céllá nőtte ki magát, és én az ebből levezetett privatizációs napi gyakorlatot hibának tartom.
