Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
873 Ennek a hibának a következményeit pontosan mutatják a kárpótlási jegyek piacán létrejött spekulációs folyamatok és az a tény, hogy egyre inkább nem az alanyi jogon kárpótlási jegyre jogosultak lesznek a tulajdonosok, hanem azok, akik a kárpótlási jegyek egy részével rendelkeznek, mivel az elmúlt években ilyenolyan nyílt tran zakciókkal felvásárolták azt. Hogy a kárpótlási jegyek bevezetése milyen ellentmondásokat okozott, arra talán csak annyit, hogy pont egy olyan időszakban került sor a kárpótlási jegyek tömeges kibocsátására, amikor az államháztartás egyensúlya felbillent, és az államnak égető szüksége lett volna készpénzbevételekre. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy idézzek egy korabeli cikket, mint egy számomra jellegzetes példát, illetve néhány adatra hívjam fel a figyelmüket. A Heti Világgazdaság 1992. június 20ai s zámából idéznék egy esetet. "Mint azt a Józsefvárosi Közért Vállalat jogtanácsosa elmondta, vállalatuk privatizációja során egy érdeklődő üzlethelyiségeik egyikéért tizenhétmilliónégyszázkilencvenezer forintos vételárat kínált készpénzben. Ezzel az ajánla ttal megnyerte a versenytárgyalást. A szerződéskötéskor azonban, ami az árverés után 15 napon belül esedékes, az illető - legnagyobb meglepetésükre - bankók helyett a Budapesti Értékpapír és Befektetési Részvénytársaság tizenhatmillió forintnyi kárpótlási jegyről szóló letéti igazolásával jelent meg, csak alig másfél millió forintot fizetett be készpénzben. Egyúttal magával hozta az Állami Vagyonügynökség vagyonátadási és kárpótlási igazgatója, Kazár Péter által aláírt levelet, amely szerint a kárpótlási je gyet a készpénzzel egyenértékű fizetőeszközként kell elfogadni." A néhány adat, amire szintén szeretném felhívni a figyelmüket: ha megtekintjük, hogy az Állami Vagyonügynökség bevételeiből milyen arányt foglalnak el a kárpótlási jegyek, megállapí thatjuk, hogy tavaly, 1994ben az ÁVÜ bevételeinek mintegy 50 százaléka, ötvenkét milliárd forint származott kárpótlási jegyekből. Meg kell itt azonban jegyeznem, hogy - függetlenül attól, hogy a kárpótlás bevezetésével és korábbi gyakorlatával mennyi vitá nk van - jelenleg szocialistaszabaddemokrata kormány van Magyarországon, és a felelősség a mai kormányé. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy e felelősséggel élni kívánunk és nem visszaélni, hisz' már a hivatkozott tavalyi adatokból is kiolvasható, h ogy 1994ben mintegy háromszor annyi kárpótlásijegybevétele volt az Állami Vagyonügynökségnek, mint az összes azt megelőző időszakban. Ha pedig a havi bontását figyeljük ezeknek az adatoknak, akkor az is megállapítható, hogy a bevételek döntő hányada már a Hornkormány idejére esik, tehát megjegyezhetjük, hogy függetlenül a kárpótlás korábbi gyakorlatáról alkotott felfogásunktól, a Hornkormány tartja magát ahhoz az ígéretéhez, hogy ezt a folyamatot tisztességesen és korrektül le kívánja zárni. Sepsey képv iselőtársam idézte a privatizációs törvény egy inkriminált mondatát. Nos, ez ügyben szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy készül egy privatizációs módosító csomag. Nekem van szerencsém e módosító csomag néhány javaslatát ismerni. Ezzel összefüggésben a zt szeretném megemlíteni, hogy az az inkriminált mondat - tehát a hivatkozás a nemzetgazdaság mindenkori tűrőképességére - e javaslat szerint kimaradna a törvényjavaslatból, mellesleg azzal a törekvéssel összhangban, hogy egy jogszabályba lehetőség szerint ne kerüljenek bele olyan megállapítások, melyeknek értelmezése utólag vitathatóvá válik. Amennyiben ez a módosító indítvány konkrétan ide kerül a Ház elé, a magam részéről ezt a módosító javaslatot támogatni fogom, és bár a korábbi gyakorlat megítélésében lehet köztünk különbség, talán ebben egyet fogok érteni Sepsey képviselőtársammal. Ha a bevételeket nézzük, akkor választ kell adni arra a kérdésre, hogy mi lehet ezeknek a bevételeknek a sorsa és célja. Függetlenül attól, hogy ez a bevétel mekkora, leszö gezhetjük azt, hogy miután az állami vagyon véges, egyszeri bevételről van szó, egy soha meg nem ismétlődő történelmi bevételről, tehát nem érdemes folyó fizetési kiadásokra fordítani, nem érdemes a költségvetés folyó kiadásait finanszírozni belőle, mert h a ezt a rendszert fenntartjuk, akkor ezek a bevételek egy idő után kiesnek, ugyanakkor marad az a rendszer, amiből ezek a bevételek hiányozni fognak, és az államháztartás hiánya még nagyobb lesz.
