Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
870 Pusztán csak egy tipikus példáról van szó, ahol a sajátos magyar mezőgazdasági ágazat és a regionális érdek egybeesik. (11.50) Az ilyen, az integráció szempontjából stratégiai jelentőségű vállalatok esetében sem az a helyes megoldás, hogy maradjanak százszázalékos állami tulajdonban. Azt elfogadom, hogy az állam általában rossz tulajdonos. De azért itt is az alapanyagtermelő, az integrációban részt vevő termelők felé történő privatizáció látszik majd helyesne k, a szervezeti forma tekintetében pedig a szövetkezet. Azt hiszem, ez a javaslatom bizonyítja, hogy nem egyszerűen az adott vállalatokért emelek szót, mert nem valószínű, hogy a szövetkezetté alakulás ötlete tetszést arat az érintett vállalatok vezetőinél . A világos célmeghatározás hiányára utal az is, hogy azon szervezetek között, amelyek a törvénytervezet szerint a földművelésügyi miniszter tulajdonosi jogosítványa alá tartoznak és száz százalékban állami tulajdonban maradnának, vannak olyanok, amelyekne k legalább részbeni privatizációja nemcsak megengedhető, hanem célszerű is lenne. Ismét csak egy példát említve: az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. esetében az lenne a célszerű, ha az állami tulajdonosi befolyásolás megőrzése mellett a cég szolg áltatásait elsősorban hasznosító, kifejezetten nonprofit jellegű szervezet, a Szarvasmarhatenyésztők Szövetsége is tulajdonosi pozícióba kerülhetne. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, az elmondottak alapján jogosan állapítható meg, hog y a most vitatott törvénytervezet nem veszi figyelembe a mezőgazdaság ágazati sajátosságait. A mezőgazdaságnak a nemzetgazdaságban és a vidék életében betöltött kiemelkedő szerepe a kereszténydemokratáknál mindig elsőrendű fontosságú. Továbbá az ágazatban kialakult válság és szervezetlenség mindenképpen azt indokolná, hogy a mezőgazdaság, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó vállalatok privatizációjában a szervezettség javítását, az integráció elősegítését, általában az ágazati stratégia céljait minden más elé kellene helyezni. A falu, a föld, a falun élő emberek sorsa egy és ugyanaz, nem választható szét, és nem befolyásolhatja azt az állami költségvetés hiánya oly mértékben, hogy a mindennapi életükben lehetetlen helyzetbe kerüljenek az ott élő emberek. A mezőgazdaságnak feltétlenül lehetőséget és támogatást kell kapnia. De ez már nem is támogatás, hanem visszajuttatás abból a sokból, amit a mezőgazdaság hasznából évek hosszú során át eddig elvettek - például az alacsony felvásárlási ár stb. révén. A támoga tás nemcsak gazdasági szempontból szükséges és elsődleges, hanem azért, mert a mezőgazdaság, a föld, a vidéki megélhetés a világon mindenütt nemzetmegtartó, a vidéken élő emberek elvándorlását nem növeli, hanem egészséges növekedését elősegíti. Az elöreged és, az elnéptelenedés folyamata mérséklődik, ami nem közömbös az ország mai helyzetében. Az előző felszólalók közül Hajdú képviselőtársam a környezetvédelmi törvényjavaslatnál kicsit szomorúan említette meg, hogy a kerületekben szemétégetőket kellene működ tetni, de ha itt sem meg ott sem, akkor ki fogja a mi szemetünket elégetni... Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy a vidéknek azt a komfortérzetét, amely minimális létfeltételeit biztosítja, adjuk meg, mert ezzel tehermentesíthetjük a várost, amelynek nem ke ll majd azon gondolkodnia, ki fogja az ő szemetét elégetni. Befejezésül, úgy gondolom, felvethetik, hogy egy átfogó privatizációs törvény nem foglalkozhat minden részletkérdéssel: azokat majd a privatizáció végrehajtása során kell érvényesíteni. Azonban az a meggyőződésem, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatban számos olyan sajátosság van, amelyet a törvényben is kifejezetten meg kell jeleníteni. Egyébként a törvény megmarad azon a szinten, amit Zwack Péter képviselőtársunk úgy minősített, hogy egyes fontos ré szletek esetében az általánosságba menekülés leronthatja az alapvetően helyes koncepciót, továbbá, hogy sorsdöntő rendelkezések maradnak az általánosság szintjén.
