Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
861 Először azok az írásban jelentkezett képviselők kapnak szót, akiknek felszólalására a múlt heti ülésünkön már nem került sor. Soron következi k Sepsey Tamás, a Magyar Demokrata Fórum részéről, őt követi majd Boros László, a Magyar Szocialista Párt részéről. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Meg vagyok győződve róla, hogy felszólaláso m nem fog osztatlan elismerést aratni a kormányzópárti képviselők között. Egy ellenzéki képviselő felszólalása általában tükröt tart a kormányzópártok elé. (11.00) Ez a tükör hasonlít ahhoz, amit megismertünk Grimm halhatatlan meséjében, a Hófehérke s a hé t törpében. Ott a gonosz mostoha mindig előveszi a tükrét, belenéz és megkérdezi: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a világon? Mondja neki a tükör: Szép vagy, szép vagy királynő, de Hófehérke bizony szebb nálad. (Derültség.) Az én tükröm is ol yan, tisztelt képviselőtársaim, hogy belenéznek a kormányzópártok, megkérdezik: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legokosabb Magyarországon? (Derültség és közbekiáltások: Sepsey Tamás!) S a tükör azt válaszolja, hogy sajnos, nagyon okosak vagytok, de a z ellenzék talán picivel okosabb. (Derültség.) Ennek a tréfás indításnak az előrebocsátásával szeretném kicsit tompítani azután a kritikámnak az élét, mert két nagy területtel szeretnék foglalkozni hozzászólásomban. Az egyik: hogy a törvény bizonyos techni kai megoldásai mennyire hiányosak és mennyire átgondolatlanok. A másik terület természetesen a privatizáció számomra egyik legfontosabb területe: a kárpótlás; a privatizáció és a kárpótlás összefüggése. Hetek óta tárgyalja az Országgyűlés, képviselőtársaim , ezt a javaslatot. Hetek óta tárgyaljuk annak a tudatában, hogy ez a törvényjavaslat alapvető módosításokon fog keresztülmenni. Remélem, azok az észrevételek, amelyeket föl fogok vetni a továbbiakban, meghallgatásra találnak, és mód lesz arra, hogy a módo sító indítványok tárgyalása során képviselőtársaim elgondolkozzanak rajta, a törvénynek a szövege és a szándékolt célok között összhang vane. Sajnos, az a gyanúm, hogy olyan jelszavak mellett, amelyek már elhangzottak ezzel a törvénnyel kapcsolatban - hog y ez a panamák törvénye - nyugodt lélekkel azt a jelszót is rá lehet aggatni, hogy sajnos ez a szakszerűtlenségnek a törvénye. Ez egy alibitörvénynek tűnik, amelyet határidőre be kellett volna terjeszteni, de a kormány nem terjesztette be. Hogy mégse legye n azért olyan nagy a mulasztás, valamiféle törvényjavaslatot beterjesztettek az Országgyűlés elé. Erről a javaslatról azonban korántsem lehet olyan dicsérő szavakkal szólni jogászi szempontból, mint a tegnap általános vitára vett, a szabadalmi oltalmakról szóló törvényjavaslat kapcsán, nem lehet tehát dicsérő szavakkal méltatni ezt a törvényjavaslatot. Kezdjük azon, hogy ennek a törvényjavaslatnak a preambuluma és az 1. §ban foglalt célok úgy tűnnek, mint hogyha egy politikai programból lettek volna átvéve . Egy politikai programban lehet szólni arról, hogy fel kell gyorsítani a folyamatokat, mielőbb csökkenteni kell az állami vagyont, egy törvényjavaslatban viszont ezeknek a megfogalmazásával már igencsak vigyázni kell. Hisz hogyha ennek a javaslatnak a leg fontosabb célja az állami vagyon mielőbbi eladása, akkor minden téves döntést meg lehet indokolni azzal, hogy sajnos sietni kellett, el kellett adni az állami vagyont, hisz a törvényjavaslat odaírta a jogalkalmazók elé: tessék nagyon gyorsan túladni az áll ami vagyonon! Azt hiszem, ennek a javaslatnak nem lehet az a célja, hogy kiárusítsuk az állami vagyont. Az ésszerű privatizáció mellett kell nekünk hitet tennünk, s meglátásom szerint az ésszerű privatizációt ez a törvényjavaslat nem szolgálja. Elhangzott már néhány felszólalásban, hogy a törvényjavaslatnak a 2. §a kilenc úgynevezett prioritást határoz meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha el tetszenek olvasni a javaslat 2. §ában az a)tól i) pontig felsorolt, figyelembe veendő körülményeket, akkor nem kilen cet tetszenek találni, hanem harminckettőt, hisz egyegy ponton belül még számtalan olyan tényezőt említ a javaslat, amelyeket okvetlenül figyelembe kell venni az értékesítésnél. Ezek néha egymással homlokegyenest ellentmondók. Akkor
