Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
862 miért kell ezt kodifik álni? Azért, hogy meg lehessen indokolni az igent is, meg a nemet is anélkül, hogy valaha is törvényesen felelősségre lehetne vonni a hibás döntések hozóit, hisz mi adjuk a kezükbe a privatizátoroknak a felmentő érveket, mert azt mondjuk, prioritás a készp énzes értékesítés, de prioritás a kárpótlási jegyes értékesítés, prioritás a hazai tőkés rétegnek a megteremtése, de prioritás a külföldi tőkének a behozatala is. Ha nem rangsorol a jogalkotó, akkor a jogalkalmazó számára kiállítja eleve a felmentő ítélete t minden visszaéléssel szemben. Mostanában pártközi egyeztetés folyik a képviselői összeférhetetlenségi törvényjavaslat előkészítéséről. E körben a médiáknak a segítségével is, nagyon nagy hangsúlyt kap a képviselőknek az üvegzsebűsége, az anyagi átlátható sága. Tisztelettel kérdem képviselőtársaimat, ebben a törvényjavaslatban találnake olyan szabályt, amely azon emberek üvegzsebűségéről, anyagi átláthatóságáról szól, akik milliárdokról döntenek. Nem. Nincs ilyen szabály, s el kell gondolkozni azon, miért nincs ilyen szabály. Miért nem írja elő törvényjavaslat, hogy a fő privatizátoroknak - azoknak, akik érdemi döntéseket hozhatnak - a vagyoni átláthatóságát biztosítani kell. Nem elég, tisztelt képviselőtársaim, kimondani bizonyos tisztségbeli összeférhetet lenségi szabályokat. Főleg úgy, hogy semmiféle konzekvenciája nincs a törvényjavaslatban, hogyha ennek ellenére valaki részt vesz egy döntés meghozatalában. Tovább kellene mennie a jogalkotónak, s éppen az elmúlt időszak gyanús eseményei miatt biztosítani kellene a magyar állampolgárok számára, hogy mindazok, akik ezekben a nagy horderejű és anyagilag igencsak jelentős ügyekben döntenek, tiszták maradhassanak, még a gyanú árnyéka se férhessen hozzájuk, hogy döntéseikben esetleg nem az államnak az anyagi ér dekeit vették figyelembe. Ezzel kapcsolatban hadd mondjak el egy történetet képviselőtársaimnak, hisz mindannyiunk előtt ott van az Állami Számvevőszék jelentése az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság működéséről. Hogyhogy nem - kezdhetjük így a mesét , volt egy vezető tisztségviselő, aki úgy döntött, hogy az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság nem az államnak fizeti be az államot megillető részesedést, hanem szabad pénzeszközeit elhelyezi egy bankban, méghozzá olyan feltételekkel, amelyek az Állami Szá mvevőszék szakemberei számára nevetségesek voltak. 6810 százalékos kamattal 100 millió forintokat kihelyezni, nyilvánvalóan elképesztő közgazdasági - mondjuk nyugodtan - ostobaság. Sőt, az egyik szerződés kitétele szerint, ha meghatározott ideig nem tart ja ott az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság a pénzét, akkor még ő fog büntetőkamatot fizetni a banknak. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy ezzel a cselekedettel súlyos anyagi károkat okoztak az országnak, hisz az állam kötvényeket bocsát ki, h ogy pénzhez jusson, s az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság nem teljesíti az állammal szembeni befizetési kötelezettségét. De milyen megtérítési kötelezettség lehet, milyen polgárjogi felelősség, hogyha nincs magánvagyon? A törvényjavaslat nagyon szépen szól arról, hogy a vezető tisztségviselőknek polgári és büntetőjogi felelőssége áll fönn a társasággal szemben. De ez írott malaszt, hisz milliárdokat hogy lehet behajtani egy magánszemélyen? Ennek a konstrukciónak a lényege gyakorlatilag az, hogy mindazon személyek, akik felelős pozícióban dönthetnek milliárdokról, igazából felelőtlenek. Felelőtlenek, mert a kinevezés a kormányhoz telepítve valójában a politikai befolyásolhatóságot teremti meg teljes egészében. (11.10) Az előbb említett vagyoni átláthatósá g kérdése fölmerül a szakértők esetében is. Ha jól emlékszem, Latorcai képviselőtársam említette, hogy ez a törvényjavaslat valójában a "szakértők" - idézőjelbe kell tennem azért ezt a szót - számára teremti meg hosszú távra a biztos munkaalkalmat. Hisz eg yegy privatizáció esetén van úgy, hogy három szakértői véleményt is be kell szerezni; természetesen az állam pénzén, az adófizetők pénzén. A korábbi időszakból azért jól tudjuk, hogy mit érnek ezek a szakvélemények, hogy milyen jogi felelősségük van ezekn ek a szakértőknek valójában az állammal szemben: szinte semmi.
