Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - A környezet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
845 Tisztelt Ház! A környezet védelméről szóló törvény tárgy alása kapcsán az a javaslatom, hogy jó lenne elővenni az előző kormány által készített, úgynevezett Alföldprogramot. Ez a korábbi program ugyanis az Alföld ökológiai problémáit környezetvédelmi kutatási eredményekkel kívánta alátámasztani. E kutatási rész eredményekben egyaránt fellelhető lenne a melegedés, kiszáradás okainak feltárása, és megfogalmazódhatnának a halaszthatatlanul sürgős, legsürgősebb tennivalók is, melyek között a termőföld védelme és a tájrehabilitáció egyaránt elképzelhető. Mindezekből k övetkezik, hogy a kormánynak megítélésem szerint kiemelten kell kezelni ezt a térséget. Az elmondott problémákból következik az is tehát, hogy én a magam részéről indokolatlanul soknak tartom a 180 napot, amely a kihirdetéstől számítottan a törvény hatályb a lépését jelentené, hisz' környezeti értékeink megmentése - talán a néhány példával sikerült érzékeltetni - azonnali intézkedéseket sürget, és mint ilyen, a törvénynek a kihirdetés napján való életbelépését. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖ K (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Kelemen András, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Szólásra készül Halda Aliz, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Átolvasván a környezetvédelmi törvényjavaslatot, amely T/196. számon került asztalunkra, úgy döntöttem, hogy annak jelentősége miatt nem hallgathatom el véleményemet - ezért készítettem egy módosító csomagot. A világ boldogabbik felén már az 1972. évi stockholmi nyilatkozattól számítják a kormányok azon kötelezettségét, hogy megfelelő minőségű környezetet biztosítsanak az emberi élethez a mostani és jövőbeni nemzedékek számára. Két évtizedre rá a riói nyilatkozat szüle tett meg, melyben Magyarország rangos képviselete jó előjelül ígérkezett a környezetvédelmi intézkedések hazai rendszerének kialakításához. Ezek után meg kell vallanom, hogy a kézhez kapott törvényjavaslat csalódást okozott nekem. Csalódásom többgyökerű. N yelvezete - nyilván a többszöri átfogalmazások és felpuhítások eredményeként - nemcsak magyartalan, de néhol kifejezetten érthetetlen, emellett lényeges elvek leszögezésekor szószátyár. Ennek csimborasszója a 13. § (1) pontja, de jelentkezik a fogalmazásgá tló szer használata mindjárt a preambulumban és a törvény céljának meghatározásában is. Hadd vegyem tehát például az 1. §t! (9.40) A meghatározás: balladai, rapszodisztikus és a kihámozott értelem is kérdéses. Az embernek és környezetének - a szöveg szeri nt - környezetet megőrző biztosításába beletartozhat például a poloskairtás tilalma is. Javaslatom a célállapot egyértelmű kitűzését tartalmazza, hiszen ez határozhatja meg minden, a környezeti állapotot megváltoztató vagy akár visszaváltoztató lépésünket. Én a célt, lehet, hogy szakmai egyoldalúságból, de az ember, az emberi közösség és környezete olyan kapcsolatában látom, amely a testilelki egészség meg- óvására alkalmas. S ezzel a megjegyzéssel máris áttértem főbb tartalmi kifogásaimra. Azt még csak e lviselem, hogy a minisztérium az úristen szerepére tör, amikor a 2. § l. pontja a) bekezdésében az élő szervezeteket ezen törvény hatálya alá vonja, mintegy kivonván őket a természet törvényei alól. A magam részéről persze bízom abban, hogy az élet e kérdé st úgyis a saját törvényei szerint fogja rendezni. Azzal a szemlélettel azonban már vitatkoznom kell, amelyik a környezet természetes állapotát kívánja helyreállítani. Ez ismételten előfordul a 4. § k) bekezdésében vagy általánosságban a 15. § (1) bekezdés e, a talaj esetében, a 21. § (1) bekezdése a vizeknél, vagy pedig ezen szemlélet alapján,
