Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 6 (61. szám) - A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
810 Érdekes és fi gyelemre méltó az expozéban már idézett az a statisztikai adat, hogy a fejlett ipari országokban végzett felmérések szerint szabadalmi oltalom hiányában a kisvállalkozások több mint 50 százaléka, a nagyvállalatoknak pedig mintegy 35 százaléka egyáltalán ne m, vagy csak elenyésző mértékben ruházna be a kutatásba és a fejlesztésbe. Szinte közhelynek számít annak hangoztatása, hogy a modern szociális piacgazdaság kiépítése, a társadalmigazdasági fejlődés hosszú távú megalapozása, a tág értelemben vett moderniz áció elképzelhetetlen az innováció és a kreativitás szerepének fel- és elismerése és hatékony ösztönzése nélkül. Erre jó példával szolgálnak nem csupán a nyugateurópai államok, de napjainkban különösen az úgynevezett ázsiai kistigrisek is. Az innováció es zköztárában, ha nem is elsődleges, de rendkívül jelentős szerepet játszanak az adekvát jogi normák és intézmények, így a modern társasági formák, a célszerű szerződéses módszerek, s különösen az iparjogvédelem, az ipari tulajdon, tágabban szellemi tulajdon jogterülete. Közismert, hogy a magas műszaki tartalmú termék versenyképességét nagymértékben erősíti annak szabadalmi védettsége, vagy a fogyasztók kedvező tapasztalataira építő védjeggyel történő jelölése. Tágabb értelemben csak néhány mondat erejéig fe ltétlenül utalni kell arra, hogy ebben az országban lassan mindenki a polgári társadalom kiépítése elkötelezett hívének vallja magát. (17.20) Időnként mégis megfeledkezünk arról a Kopácsi Sándor által tömören és lényegbevágóan megfogalmazott alapvető elvrő l, hogy nem a vagyon osztogatásával, hanem a tudásra alapítottan és a tudás kiszélesítésével lehet az áhított célt megvalósítani; és nem az úszómedencés luxusvillák - egyébként örömteli és örömmel üdvözölhető - megszaporodása, hanem a szellemi alkotások - közöttük a találmányok száma, a könyvvásárlók, a hangversenylátogatók, a színházba és tárlatra járók - tömege jelzi a nem kirekesztő értelemben használt polgári társadalom létrejöttét. Minden nemzeti elfogultság és szerénytelenség nélkül megállapítható, h ogy a szellemi alkotásokkal kapcsolatos magyar jog mindig színvonalas volt, megfelelt a nemzetközi és elsősorban az európai sztenderdeknek. Európaiságát sikerült megőriznie még az úgynevezett szocialista kísérlet idején is; és csupán arra kell utalni, hogy a KGSTországcsoporton belül - részben a lengyelekkel együtt - egyedül állt ellen sikerrel a szovjet jogrendszer által preferált és erőteljesen - nem csupán jogi érvekkel - szorgalmazott úgynevezett szerzői tanúsítvány intézménye meghonosításának. A jogi talajjal és a feltalálói kedvvel kapcsolatban tulajdonképpen probléma egy szál sem, inkább az érvényesülés és a hasznosítás, a megbecsülés feltételei hiányoztak, és ezért távoztak inkább külföldre a kreatív elmék, és ezért szólhatott úgy az amerikai anekdo ta, hogy amikor leültek a fizikában és az atomfizikában jártas tudósok, a közös nyelv megtalálása érdekében a magyart választották. A törvényjavaslat benyújtásához vezető út feltárásához és megismeréséhez csupán néhány jogtörténeti adat, ami elhangzott az expozéban, elhangzott már felszólalásban is: az első szabadalmi törvényünk valójában most ünnepelhetné százéves évfordulóját - hogyha 1970. január 1jével nem lett volna hatályon kívül helyezve. Tehát - egy kicsit illő főhajtással - megállapíthatjuk, hogy XIX. századbeli honatya jogelődeink nemcsak külön szivartartóval rendelkeztek a folyosón, hanem azért az ülésteremben is elég jó törvényeket alkottak - mert amelyik majdnem száz évig van hatályban, az egy időálló, jó törvénynek minősülhet. Utalás történt m ár arra is, hogy 1909. január 1jei hatállyal csatlakozott már Magyarország az ipari tulajdon oltalmára alakult párizsi uniós egyezményhez, és az út jelentős állomása a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény. De valójában inkább az á ltalános indokolásban is hivatkozott - és ezért most ismételni nem kívánt - számtalan egyezményt kellene inkább említeni, amelyek közül a legfontosabb az Amerikai Egyesült Államokkal a szellemi tulajdon tárgyában 1993 szeptemberében megkötött kormányközi m egállapodás és az európai szabadkereskedelmi társulás tagállamaival kötött szabadkereskedelmi megállapodás.
