Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 6 (61. szám) - A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
811 A jogharmonizáció árnyas fái között vezető út cél előtti legfontosabb állomása az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett európai megállapodá s. A megállapodás 65. cikke értelmében Magyarország tovább javítja a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok védelmét, hogy a megállapodás hatályba lépésétől számított ötödik év végére a közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelmet bizt osítson, vagyis az említett ötödik év végéig kérnünk kell az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló 1973. október 5ei müncheni egyezményhez való csatlakozást. Az út állomásai között lehet említeni a következetes bírói gyakorlatot, és itt kell említeni az iparjogvédelmi egyesületnek a szerepét is; mert azért ne feledkezzünk meg arról, hogy 1994ben már kilencedik alkalommal szervezett - rendkívüli külföldi érdeklődés mellett - ilyen tárgyú konferenciát és összejövetelt a magyar szakembergárda, és ez tük rözte a magyar iparjogvédelem nemzetközi elismertségét is. A törvényjavaslat általános értékelésénél tehát elsősorban azt kell megállapítani, hogy az elfogadásával - divatos kifejezéssel élve - a találmányok oltalmát illetően teljesen uniókonformmá válunk, és kigyúlhat a belépés zöld lámpája. Ami pedig a hatályos szabályozástól eltérő új rendelkezéseket illeti, a következőket emelném ki: Lényeges változásnak ítélhető az általános szabadalmazhatósági kritériumok új megfogalmazása. A javaslatban alkalmazott terminológia megfelel a müncheni és a luxemburgi megállapodásban alkalmazottnak, illetőleg a nyugateurópai jogrendszerek megoldásainak. A terminológia változása nem jelenti a hatályos kritériumrendszer radikális módosítását, inkább - hangsúlyeltolódásként - a jogegyesítés és a jogegységesítés szolgálataként értékelhető. Így az egyes elemeket illetően változatlan az abszolút újdonság megkövetelése; inkább jogtechnikai módosítást jelent, hogy a "technika állása" viszonyítási kategória bevezetésével és ennek kiterjesztő megfogalmazásával tulajdonképpen összeolvasztja az újdonságrontó és igényrontó - korábban "elsőbbség" című - tényezőket. Összhangban az európai általános megoldással, enyhít a javaslat az abszolút újdonság követelményének szigorúságán, amikor a kiállítási kedvezményen kívül a jogellenes publikációt is kivételként definiálja. A gyakorlati alkalmazhatóság korábbi kritériuma helyett pedig az ipari alkalmazhatóság bevezetése tartalmi változást nem eredményez ugyan, de terminológiai igazodást jelent. A legfontosabb változás az úgynevezett értékelő kritérium tekintetében állapítható meg. A fontosabb jogrendszerek ebben a vonatkozásban eltérő megközelítést alkalmaztak. A német jog az eredményre orientált, a francia jog a feltalálói kreatív tevékenységre , a pragmatikus jogrendszerek a nem nyilvánosságot kívánták meg. (17.30) A javaslat - összhangban az egységes európai megoldással - ugyancsak a nem nyilvánosságot tekinti követelménynek. Összhangban az európai szabályozással, a javaslat tételesen sorolja f el az úgynevezett értelmezési kizárásokat. Ezek között például a felfedezést, az esztétikai alkotást, amelyeket ugyan a hatályos törvény kifejezetten nem tartalmaz, de az elmélet és a bírósági gyakorlat eddig is egyértelműen kizárt a szabadalmazhatóság kör éből. A valóban érdemi kizárások tekintetében a radikális módosítást már az 1994. évi VII. törvény végrehajtotta, így a vegyi termékek, az élelmiszerek, gyógyszerek vonatkozásában lehetővé vált a korábban kizárt termékszabadalom. A javaslat tükrözi az egys éges európai megoldást azzal is, hogy a szabadalmazható találmány általános kritériumainak megfelelő bármely találmány szabadalmazhatóságát lehetővé teszi, a kifejezett kizárást a közrendbe vagy közerkölcsbe ütközés esetére korlátozva. A szolgálati találmá nyokra vonatkozó új szabályozás vonatkozásában a jogalkotót speciális európai normák nem orientálják, ezekre a kérdésekre nézve nincs regionálisan egységesített megoldás. A javaslatban szereplő megoldások nagymértékben támaszkodnak a hatályos magyar jogra és gyakorlatra, illetőleg néhány külföldi, elsősorban német kodifikációra.
