Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 6 (61. szám) - A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
807 Nem vitás, hogy ez az igény társadalmilag indo kolt volt - hisz ki vitatná el a feltalálónak azt a jogát, hogy hosszú és keserves feltalálói munkája gyümölcsét élvezhesse. S ahogy a tárgyiasult tulajdon tekintetében társadalmilag elítélendő, ha valaki más tulajdonát jogosulatlanul használja, ugyan miér t ne lenne elítélendő az, ha valaki másnak a szellemi tulajdonát használja jogosulatlanul? Ezért a polgári társadalmak már kezdettől fogva felismerték, hogy a szellemi tulajdon különböző formáival védett szellemi alkotások - s ezek közé tartoznak a műszaki alkotások is - jelentősége meghatározó az adott társadalom fejlődése szempontjából. Az iparjogvédelem a piacgazdaságokban különleges szerepet tölt be a piacok megszerzése és megtartása terén, ugyanis az adott szellemi termékkel rendelkező jogosult az áru előállítása és értékesítése során kizárólagos joggal rendelkezik, így a konkurenciamentes állapot kihasználásával - figyelemmel a kereslet viszonyaira is - egyoldalúan szabályozhatja az árakat, új piacokat hódíthat meg és tevékenysége jövedelmezőségét nagy mértékben fokozhatja. A szabadalmi és egyéb iparjogvédelmi eszközök ugyanakkor nemzetközileg kialakult jogi keretet nyújthatnak a technológiai transzferhez, s egyegy piaci sikert ígérő találmány köré közös vállalkozás, nemzetközi együttműködés szervezhető . Az iparjogvédelem biztosítja a kutatásfejlesztés anyagi terheinek vállalását is azáltal, hogy eredmény esetén a kizárólagos jogosultságok lehetővé teszik a befektetés megtérülését. Tisztelt Képviselőtársaim! Különösebb kockázat nélkül ki merem mondani, h ogy az iparjogvédelem területén mindig is érvényesült a nemzetközi közösség joggyakorlatának figyelembevétele, a nemzetközi szerződések jogalakító hatása, és ez már a múlt század óta megfigyelhető a magyar jogalkotásban is. Nem kívánom megismételni a minis zteri expozéban elhangzott történeti áttekintést, de azért ki szeretném emelni, hogy a jelen javaslatok kidolgozása valójában 1991. december 16án vette kezdetét, amikor Antall József miniszterelnök úr Brüsszelben aláírta az Európai Közösségek és Magyarors zág közötti társulási szerződést. Ez a szerződés, mely reményeink szerint végleg eldöntötte az egykori kompország hovatartozását, kiterjed a szellemi tulajdonra is, és így természetszerűen az iparjogvédelemre is. A magyar jogalkotás európai elismertségét j elentette, hogy a szerződés a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok oltalma fejlesztésének folytatását írta elő, nem pedig megteremtését, ily módon hangsúlyozván, hogy Magyarország jelentős eredményeket tud felmutatni a szellemi tulajdon védelme te rén. Az egyezmény aláírását követően született meg az a kormányhatározat, amely részletesen előírta a jogalkotási feladatokat. Ezek a jogalkotási feladatok tartalmazták, hogy a kormánynak be kell terjeszteni törvényjavaslatot a szabadalmi jog átfogó újrasz abályozásáról, valamint a szabadalmi ügyvivők jogállásának rendezéséről. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy - a korábbi kormányzat elhatározásának megfelelően - az új kormány is szívügyének tekintette ezen törvényjavaslatok elkészítését, és beterjesztette az Országgyűlés elé. Összességében mindkét javaslatról elmondható, hogy megfelel a vele szemben támasztható elvárásoknak, sőt az Országgyűlés elé T/486. számon benyújtott törvényjavaslat számos előremutató és igen korszerű megoldást tartalmaz. Tisztelt Ház! A százéves múltra visszatekintő magyar szabadalmi jogalkotástól soha nem volt idegen a nemzetközi jogintézmények kellő kritika utáni átvétele és azoknak a magyar sajátosságokhoz való igazítása. A jelenlegi javaslat legfőbb pozitívumaként kell említeni, hogy lényeges lépést tesz a sokak által hangoztatott, Európába vezető úton. Ez az út ugyanis nagymértékben nem a csatlakozás politikai jelszavainak hangoztatásából áll, hanem főként a közösségi jogi normák átvételét jelenti, és ezt nevezzük mi idegen szóval - amely a magyar köztudatban lassanként elfoglalja az őt megillető helyét - jogharmonizációnak.
