Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
715 1. A törvényjavaslat elfeledkezni látszik az aranyszegélyű részvény kategóriájáról, mint a tartós állami tulajdonosi részesedés egyik minimális mértékéről, m iközben az energetikai privatizáció nagyrészt erre épül. 2. A törvényjavaslat tévedésből nem az MVM Rt. mint konszern egészére kívánja fenntartani az 50 százalék plusz egyes állami majoritást, hanem a hozzá tartozó egységekre egyenként és különkülön. 3. A törvényjavaslat tartós állami tulajdonban maradó társaságok felsorolását tartalmazó melléklete egyszerűen elfeledkezik az erőművek, áramszolgáltatók és gázszolgáltatók megemlítéséről, pedig az ezekben megmaradó aranyrészvénye útján kívánna eleget tenni a kormány ellátási kötelezettségének. 4. A kormányhatározatban előírt villamosenergiaipari részvénycsere az ÁV Rt. és az MVM Rt. között praktikusan alkalmazhatatlan módszer, annyira idő- és költségigényes. A privatizációt megelőző tulajdoni átrendezés más, például a bizományi eladási technikával - röviden talán így mondható - valósítható meg, amelyet az MVM menedzsmentje kidolgozott. 5. A kormányhatározatok azt a látszatot keltik, mintha az elektromos energia, a hőszolgáltatás és a földgáz jelenlegi fogyaszt ói ára már a törvény által meghatározott minden költségelemet magába foglaló, költségarányos ár lenne. Ez sajnos nemcsak hogy nem igaz, de kimondása csak - nevezzük nevén a gyereket: - Prímagázszindrómát idézhetne elő, amikor is a befektető úgy tesz, mint ha mindezt elhinné, és ennek tudatában nyomott áron tesz ajánlatot, majd birtokon belül kerülvén, a bíróság előtt fogja bizonyítani áremelési szándékának megalapozottságát az alacsonyabb hatósági árral szemben. Sokkal inkább árszabályozási modellt, áreszka lációs formulát kellene jogszabályilag rögzíteni. 6. A kormányhatározatnak nem lenne szabad olyan érzést keltenie, mintha a jogilag sem tisztázott hátterű, úgynevezett aranyszegélyű vagy aranyrészvény - ez egy speciális részvényfajta - egyrészt megfelelő b iztonságot adna a magyar állam számára ellátási felelősségének érvényre juttatása céljából, másrészt pedig nem rontaná le a többi részvény értékét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy minél több joggal ruházzuk fel az aranyrészvényt, annál kevesebbet fog érni a több i. 7. A rendkívül bonyolult, jelentős összehangolást feltételező jogi szabályozási háttér még távolról sem teljes, és feltehetően már önmagában is gátját képezi az elképzelt privatizációs menetrendnek. Működési engedélyek, végrehajtási utasítások, közüzemi szabályzatok, üzletszabályzatok, üzemi szabályzatok és különféle rendeletek egész sorát kell meghozni, miközben még a gázszolgáltatásról szóló törvény és a bányatörvény végrehajtási utasítása is módosításra szorul, hisz' például ez utóbbi híján megtörténh et, hogy a Mol Részvénytársaság, nemzeti olajvállalatunk kiszorul saját piacáról, s miközben megrendelő és piac híján saját maga nem tudja használni saját szállítóvezetékeit, azt az open eccess - vagyis a szabad hozzáférhetőség, a csővezetékek szabad hozzá férhetősége - miatt köteles lesz például egy többségi külföldi tulajdonú kereskedőháznak bérbe adni. 8. Az energetikai privatizáció során meggyőződésünk szerint a most elképzeltnél nagyobb szerepet kellene kapnia a tőkeemeléses privatizációnak - jelenleg u gyanis csak az erőművek privatizációjánál van erre lehetőség. A centralizáltabb privatizációs koncepció megvalósulása esetén pedig csak az erőműbányaösszevonásból született vertikumok tőkeemeléses bevétele fordítódhatna a villamosipari infrastruktúra mode rnizálására. Ez pedig előreláthatóan, bizony, alig lesz több a nullánál. 9. Nem lehet úgy csinálni, mintha komolyan hinnénk abban, hogy ezen vertikumok - tehát az erőműbánya vertikumok - jó pénzért, úgy eladhatók, hogy az új tulajdonos nem kívánna azonnal megszabadulni a vertikum szénbánya részétől. Ez komoly probléma. Ezzel foglalkozni kell, mert vagy piaci módon privatizáljuk ezeket az erőműveket, és akkor a még így is minimálisra tehető bevétel mellett a költségvetésnek kutya kötelessége, hogy gondoskod jék a bezárt bányászati
