Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - A Duna egyoldalú elterelése miatt szükséges teendőkről szóló 25/1994. (IV.13.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF):
702 vissza is csinálható. Olyan megoldást tudok támogatni, ahol az eredeti állapot lehetőségének az eszköze mind műszaki, mind jogi, mind technikai értelemben a rendelkezésünkre áll. Mondhatnám úgy is - a vitára utalva , ha netán Kiss Róbertéknek lenne igazuk, ha netán valóban az derülne ki a keresztgát megépítése után, hogy semmit nem oldott meg a szig etközi vízellátásban, hogy további ökológiai problémákkal jár, akkor úgy gondolom, az a jó döntés, amely biztosítja ennek az eredménytelennek vagy egyenesen károsnak minősülő megoldásnak a megszüntetését és ehhez képest az eredeti állapot helyreállítását. Ezért is tartom nagyon fontosnak azt, hogy az országgyűlési határozati javaslatban benne legyen az a nemzetközi jogi biztosíték, amely megadja a kormánynak a szuverén, szabad döntési lehetőséget arra, hogy más országok nyilvánvaló ellenérdekeltségétől függ etlenül, egyoldalúan, szabadon dönthessen az utólag rossznak bizonyult megoldás megszüntetéséről, s abban az esetben, ha a Szigetköz és az ország érdeke úgy kívánja, az ország mindenkori kormánya szabadon és korlátozás nélkül intézkedhessék az eredeti álla pot helyreállításáról. Úgy gondolom, ha a szlovák kormány az ideiglenes vízpótlást célzó kármentő intézkedésünkkel nem akar hátrányunkra visszaélni - amit egyébként nem szeretnék feltételezni , akkor nyilvánvalóan minden különösebb fenntartás nélkül meg f ogja adni az általam javasolt garanciát. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon vált ismeretessé a környezetvédelmi és a külügyi bizottság állásfoglalása - amit már marginálisan érintettek néhányan , ami tulajdonképpen abba az irányba kívánja vinni a kérd ést, hogy az Országgyűlés végül is ne ilyen vagy olyan műszaki megoldásban foglaljon állást, hanem a kormányt gyakorlatilag egy minden irányban teljes cselekvési szabadsággal ruházza fel. Ebben a pillanatban ehhez is csak személyes észrevételeimet tudom ho zzátenni, de élve a lehetőséggel, hogy most elmondhatom a magam módosító indítványa mellett szóló érveket, ezt szintén szeretném elmondani. Ha önmagában tekintjük a kérdést és azt vizsgáljuk, hogy egy terület vízpótlásának a kérdése milyen súlyú ügy, akkor el tudom fogadni azt, hogy ez pusztán egy kormányzati kérdés. Egyetértek azonban azzal, hogy ez a vízpótlási kérdés nem szakítható el a nagymarosbősi problémától; attól a problémától, amit az Országgyűlés mindig is - 1990, a politikai rendszerváltozás id őszaka előtti időben is és 1990 után is folyamatosan - saját hatáskörébe tartozandó ügynek gondolt, joggal, hiszen az ország sorsára kiható, szuverenitását is érintő kérdéskomplexumról van szó. Ezt a részkérdést ettől nem lehet elszakítani. S ha az Országg yűlés eddig töretlen volt abban, hogy a saját maga számára a felelősséget is fenntartotta ennek a kérdésnek a rálátásában és rendezésében, akkor most is így járjon el és ennek megfelelően döntsön. Magyarul: a felelősség elhárításának tartom azt a megoldást , ami gyakorlatilag - szakítva az eddigiekkel - kizárólag a kormány kezébe tenné le az adott kérdésben a döntés jogát. S ehhez még valamit hadd tegyek hozzá. Ezt jó néhány képviselőtársammal az elmúlt ciklusban is így gondoltuk, pedig az Antall- és a Boros skormányt teljes bizalmunkkal támogattuk. Ebben a kérdésben mégis természetesnek tartottuk, hogy a parlament fenntartja a felelősségét. Megjegyzem és emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy a kormány a nem egészen a mostani helyzetnek megfelelő elképze lése tekintetében is olyan nyilatkozatot tett, hogy az Országgyűlésre bízván a döntést, ebben az ügyben teljes lelkiismereti szabadságot és szabad döntést engedett a maga képviselőcsoportjának is, és végül is természetesnek vette, hogy a képviselőcsoportok , az akkori kormánypárti frakciók máshogy látták a kérdést, mint a kormány előterjesztése. Tehát ha és amennyiben a parlament és a kormány között ilyen volt a viszony az Antall- és a Borosskormányzat idejében, s ha akkor a parlament ebben a kérdésben fenn tartotta magának a felelősséget, sőt a kormány eredetileg előterjesztett elképzeléséhez képest más, attól bizonyos fokig eltérő döntést tudott hozni, akkor úgy gondolom, ez ugyanígy indokolt a jelen helyzetben is; és legalábbis tőlem mint ellenzéki képvise lőtől nem lehet azt kívánni és elvárni, hogy a jelenlegi kormányt e körben több bizalommal tüntessem ki, mint azt a kormányt, amelyet korábban akkori kormánypárti képviselőtársaimmal együtt támogattunk.
