Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 27 (59. szám) - A nemzeti szabványosításról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
658 Pontosabban: jobban kellene körülhatárolni, és amint Farkas Gabriella erre utalt, ez egyben az egésznek a pénzügyi fedezeti kérdését és az állam előbbutóbb elkerülhetetlen intervencióját is jobban segíten é. Azzal a gondolattal szeretném csak befejezni, hogy akkor, amikor mi itt valamennyien az Európai Unióhoz való közeledés hívei vagyunk, annak gazdasági, műszaki téren az egyik legfontosabb területe a szabványosítás. Következésképpen ennek a létrehozandó s zervezetnek a rendkívül fontos, Magyarország következő évtizedének talán a legsúlypontibb politikai, gazdasági kérdésében kell rendkívül aktívan működnie, mert a szabványosítás az az egyik terület, amely az Európai Unióhoz való csatlakozásunkban nélkülözhe tetlen. Éppen ezért én ennél a törvénynél talán egy kicsit messzebbmenően biztosítanám az állam intencióit, amely végső soron mégiscsak felelős - a kormány felelős ezért a politikáért, nemcsak a mostani, hanem még tíz éven keresztül bármelyik; mindig az ak kori kormány lesz a felelős , és ha ő nem tudja az intencióit a szabványosításon keresztül kellőképpen érvényesíteni, akkor ezzel az egész Európai Unióhoz való csatlakozásunk ásódik alá. Ezért ebben a vonatkozásban a törvény megerősítését kívánnám; egyébk ént némi módosítással a törvényt elfogadhatónak tartom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Szólásra következik Ivanics István, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője; őt követi Latorcai János, a K ereszténydemokrata Néppárt részéről. Megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak. IVANICS ISTVÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az általános vitára bocsátás előtt a sajtóban szétnézve, meglepődve lá ttam, hogy milyen sok cikk foglalkozott a szabványosítással, ennek a kérdésnek a lényegével. Meglepve tapasztaltam, hogy már 1994. március 31én "Jobb későn, mint soha" címmel közölt útbaigazító cikket a Figyelő - és egy év alatt végeredményben nem történt ezzel a törvénnyel semmi. Mindenesetre talán segített abban eligazodni, a közvéleményben azt a félelmet eloszlatni, amely a cikkek során megjelenhetett az átlagpolgárban, hogy az úgynevezett jogharmonizáció útján mi érzékelhetően nagyon szorosan kötve vag yunk az Európai Közösséghez, és úgy gondolom, ez a kényszerítő erő egy nagyon pozitív dolog. Azt viszont látni kell, hogy a szabványosítás és ennek jogszabályi kötöttsége az elmúlt negyven évben rendkívül sok negatív beidegződést is eredményezett, nagyon s ok mindent vártunk a szabvány erejéből eredően. Ez a rendszerváltás óta fokozatosan felpuhult, fokozatosan vesztett jelentőségéből, mert nem tudott mellette olyan sebességgel kiépülni az a gazdasági rend, az a törvényi háttér és az az intézményrendszer, am ely végeredményben a méréstől a minőségvédelemig a fogyasztó számára biztosítékot, védelmet jelentene. Tehát az élet ment tovább, hamisították a szabványokkal védett paprikát, szőkítették a ki tudja, milyen kőolajszármazékokat, egy liter kifizetett benziné rt továbbra is csak 0,9 litert kapunk a gépkocsi tankjába... Hát igen, mérni azt tudunk, és erre ne is oktasson senki, hiszen ehhez már csak értünk - mondja esetleg a benzinkutas. Közben azért megalakultak a kamarák is kötelező tagsággal, ahogy a hegyközsé gek is alakulóban vannak kötelező tagsággal. Erre a jelen törvénytervezet megszünteti a szabványok kötelező jellegét, a közérdek képviseletét jelöli alapelvnek, a funkciókat szétosztja a Magyar Szabványügyi Testület és a Nemzeti Akkreditáció Testület közöt t. Mi lesz ebből? - kérdezheti joggal bárki. Talán ismét mondhatjuk - mintegy védekezésül is , hogy jobb későn, mint soha, és kapaszkodjunk bele a szlogenünkbe: "Európába megyünk, a cél a fejlett szociális piacgazdaság". Ott minden működik? Hát ez elsősor ban a tényleges kivitelezésen múlik. Persze azért jó lenne valami logikát is látni benne, a törvények egymásra épülését, rendszerbe foglalását, az épülő piac tényleges visszajelzéseit.
