Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 27 (59. szám) - A nemzeti szabványosításról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
659 Az előzőeket a leghatékonyabban talán egy konszenzus alapján elfogadott , valódi államháztartási reform szolgálná. Ez képes lehetne feloldani a szakminisztériumok pótcselekvéseit, tevékenységüket célirányossá tenni, a kiépülő köztestületeket, önkormányzatokat a tényleges önállóságra szorítani. Fel kell ismerni, hogy alapvető n emzetgazdasági cél az átmeneti időszak lerövidítése, hatékonnyá tétele. Ezért a gazdasági törvénykezés gyorsítása, rendszerbe foglalása a kormányzat számára kötelező, ezt nem hátráltathatja semmiféle politikai huzavona. (18.30) Az ilyen jellegű és célú tör vényre mind az iparnak, mind a szolgáltatásnak, mind a fogyasztóknak szüksége van. A mai piaci - elsősorban kereskedelmi - anarchiában a minőség és megbízhatóság fontos kelléke a szabvány, amely a műszaki tulajdonságokat, feltételeket egyértelműen rögzíten i tudja. A magyar és az európai szabványok összhangja, azonossága nemcsak politikai és kereskedelmi kérdés: ez a közös technikai rendszerek, így a közös energiarendszerek kialakításának is feltétele. A beterjesztett törvénytervezet fő vonalaiban kielégíti az európai jogharmonizációt, az egyszintű szabályozást, a politikai függetlenséget. A részleteket vizsgálva azonban néhány kérdés tisztázásra, javításra vár. Az MSZT vagyonáról történő rendelkezés a testület tulajdonába ad két üdülőt. A kérdés: köztestület és üdülő - nem biztos, hogy így együtt szükséges. A másik az oktatás kérdése. Az alapelvekben nagyon helyesen rögzíti a törvénytervezet a közérdek képviseletét, az alkalmazkodást a tapasztalatok általános eredményeihez. Ezek helyes megállapítások - azonba n a jelenlegi gyakorlattól ehhez nagyon nagy távolság választ még el bennünket. A lakosság széles köréből - tehát műszaki és természettudományos szempontból képzetlen vagy csekély tudású személyek - is naponta rendszeresen és tömegével kerülnek szembe a mé résügy szakterületére tartozó elnevezésekkel és mértékegységekkel. Ilyenek: a liter, a kiló, a súly, a vérnyomás jellemzésére megadott számsor vagy hasonló nagyságú szám, ami minden elemi fizikakönyv szerint nonszensz, mert egy fizikai mennyiség mérőszám p lusz mértékegység formájában adható meg. Ennek ellenére ezen egységek és fogalmak használata a napi gyakorlatban elterjedt, és annyira rögződött, hogy megváltoztatásuk nehéz, ha nem kilátástalan feladat. Nyugodtan leszögezhetjük tehát, hogy a közismert, gy akran több emberöltőn átívelő gyakorlat nyomán rögzült fogalmak használata közérdeket képvisel, illetve alkalmazkodik a tapasztalat általános eredményeihez. Ezek - mint említettem - szintén rögzítve vannak az alapelvekben. Ellenük fellépni tehát, és példáu l kiló helyett grammot, súly helyett tömeget erőltetni egyrészt reménytelen, másrészt az idézett paragrafus két említett pontjába ütközik. A mai gyakorlat azonban a lakosságra próbál kényszeríteni teljesen fölösleges változtatásokat, amelyek ugyanakkor kár osak is, mivel zavart keltenek. Az eddigi gyakorlat a lakosság széles körében olyan fizikai fogalmakat és mértékegységeket kívánt meghonosítani, amelyek a fentiek szerint kifogásolandók. E káros gyakorlat gyökere magában az elmúlt totalitárius rendszerben volt, mely az élet minden területén diktatúrára törekedett. A helyes megoldás a következő: amennyiben új definíciót kívánnak bevezetni valamely fizikai fogalomra, illetve ennek nyomán új elnevezést kívánnak meghonosítani, illetve más mértékrendszert vezetn ek be - például a közelmúltban az SImértékrendszert , akkor a kötelezővé tételt két, egymástól élesen elváló szférára, eltérő elvek szerint kell megtenni. A szakterület számára - például fizikai laboratóriumok, kutatóintézetek - indokolt lehet a kötelező vé tétel. A nem szakember nagyközönséggel szemben sokkal toleránsabbnak kell lenni. Általában nem célszerű réginek minősített mértékegységek használatát tiltani, és az újonnan bevezetett használatát kötelezően előírni. Ha egy új és célszerűbbnek vélt mérté kegységet akarnak meghonosítani, akkor is hosszú türelmi időt kell adni, és kötelező előírás helyett is csak javasolni szabad. Úgy gondolom, ezeket a feltételeket az oktatásban, a képzésben szem előtt kell tartani. Vélhetően nagyobb elfogadottságot és a mi nőségvédelmet is szolgálja azáltal, hogy a nevezett köztestület nem
