Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 27 (59. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módósításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
641 földügyben revolverezve, magára vállalta az érdekvédelmi szerepet is a köztisztviselői szerep helyett, a kiegyensúlyozó szerep helyet t a feszültséggerjesztő szerepet. De a legnagyobb gond igaziból '94ben szakadt ránk, amikor is részben az újabb kárpótlásijegykibocsátások miatt, részben a földlicitek technikája miatt, részben egyéb okok miatt becslésem szerint közel 90 milliárdnyi kárp ótlási jegy jelent meg úgy, mint befektetendő tőke. Lehet, hogy csak 80 milliárd, lehet, hogy 90 milliárd. Ezzel szemben a privatizációs ritmus ugyanaz volt - nem lassúbb, nem gyorsabb , mint '93ban, amit egyáltalán az akkori kormány előkészítő kapacitás a lehetővé tett. Egy 15 milliárd körüli kínálat és egy 90 milliárd körüli kereslet összetalálkozása csak addig nem vezet katasztrófához, amíg a spekulánsokban van optimizmus és hajlandók spekulálni a jeggyel. Amikor a spekulánsok érezték, hogy a túlnyomás már nagyon nagy és kiszálltak a buliból, a jegy összeomlott. Ez ilyen egyszerű és pontosan előre látható lett volna, ha bárki a számokat még idejében összeadja. De most már mindegy, igaza van Sepsey úrnak, ha már egyszer az összeomlás bekövetkezett, az egé sz állam tekintélye múlik azon, hogy ebből másszunk ki. Itt nincs köztünk nézeteltérés, csak az okokat és a felelősséget illetően gondoljuk másképp a dolgot. Ezért most már valóban a legváltozatosabb formákat kell bedobnunk a játékba, egyrészt olyan privat izációs csomagokat készítünk elő, ahol legalább fel tudjuk mutatni a perspektíváját annak, hogy majd fel lehet használni a jegyeket, mind pedig úgy, hogy a privatizációs piacról kivonunk, amit lehet. Úgy vélem, ilyen értelemben Sepsey Tamás elgondolása jog os, nincs mit vitatni rajta, noha van egy jogrendszerbeli gyengesége. Ugyanis, ha minden egyes törvényünket örökké megkérdőjelezzük és fél év múlva újra fogalmazunk, akkor szintén lejáratjuk az állam tekintélyét. Azonban a mögötte lévő technikai képzet elf ogadható, olyannyira, hogy ezt vallja a kormány is, de a kétféle technikát össze kell igazítani. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Kétperces válaszadásra megadom a szót Sepsey Tamás képviselő úrnak. DR . SEPSEY TAMÁS (MDF) : Köszönöm, elnök úr. Juhász képviselőtársam úgy beszél az általam és a kormány által beterjesztett kétfajta törvényjavaslatról, mint amely törvényjavaslatok összegyúrhatók. Hadd mondjam el: nem ok nélkül szabályozta az Országgyűlés is külön törvényekben az életjáradék fajtáit, mert a kétfajta életjáradék neve azonos, mindkettő a kárpótláshoz kötődik, egyébként pedig köszönő viszonyban sincsenek egymással. Lehet, hogy ez megtévesztette képviselőtársamat, amikor azt mondja, hogy egy törvé nyjavaslatba lehetne ezeket összegyúrni. A vagyoni életjáradék kisegítő megoldás volt már 1992ben is. A politikai üldözöttek életjáradéka esetében ez volt a főszabály, szó sem volt arról, hogy az elvett vagyon helyett kapjon kárpótlást valaki, mert nem va gyont vettek el tőle, hanem szabadságot. Ott a kárpótlási jegy volt a kisegítő megoldás. Ha valaki úgy gondolja, hogy vállalkozni akar, nem pedig az életjáradékot tartja a maga számára kívánatosnak, akkor kérhesse a kárpótlási jegyet. Tehát a két törvényné l különböző a jogalkotó szándéka, ezért különböző az a jogtechnikai megoldás is, hogy miként kell kiszámolni a kárpótlási életjáradék összegét. A kettőt nem szabad összehasonlítani egymással, hiszen a szabályok is mások. Hogy csak két nagyon lényegeset eml ítsek: a politikai üldözöttek életjáradéka '92. január 1jétől esedékes, függetlenül attól, hogy a kárrendezési hivatal mikor hozta meg a határozatot. Ha az eredeti jogosult meghal, akkor az őt megillető életjáradék fele összegét megkapja a túlélő házastár s. A vagyoni kárpótlásnál az életjáradék alapja a kárpótlási jegy kamattal növelt névértéke, akkor jár, amikor az illető bejelenti az igényét, és ha meghal, a túlélő házastárs nem kap semmit. (16.40) Tehát arra kérem képviselőtársaimat, ez nehogy megtévess ze önöket.
