Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. LEITNER GÁBOR (KDNP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
610 akármelyik variáció is lesz, az szinte biztos, hogy Magyarország közeli Európába érkezésével nem lehet számolni." Tisztelt Ház! A kormány súlyos külpolitikai hibáinak okait többek között a külügyi tárca és a kormányfő közötti rossz előkészítésben, együttműködésben látom, aminek ékes bizonyítéka többek között az előbb említett Hornnyilatkozat. Nagyon káro s Horn Gyulának és hivatalának diplomáciai ügyetlensége, felkészületlensége és felületes tájékozottsága. Horn Gyulának különösen vissza kellene tartani magát a külügyekben, főleg az improvizációtól. Horn Gyulának meg kell értenie, hogy a mostani magyar kül politika más kvalitásokat követel, mint az ő külügyminisztériumi periódusában, hiszen neki akkor nem volt más dolga... ELNÖK (dr. Salamon László) : Az idő letelt. Tessék a gondolatot befejezni. DR. LEITNER GÁBOR (KDNP) : Oké. (Derültség.) Tehát, ha adhatok e gy tanácsot befejezésül, kedves külügyminiszter úr: az ország érdekében minél előbb döntsék el, hogy ki vezeti a külügyi tárcát - ön vagy a miniszterelnök úr. Külügyminiszter úr, én őszintén önnek drukkolok. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) (14.20) E LNÖK (dr. Salamon László) : Megadom a szót Gellért Kis Gábor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Pártból. A pártnak 7 perc 10 másodperce van az időkeretből. Őt Csapody Miklós képviselő úr követi. GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Ebben a b ensőséges környezetben igazán jól érzem magam. Az elmúlt órákban számtalanszor elhangzott a stabilitás kifejezés, mint amely egyként fontos az ország számára az európai csatlakozáshoz és egyebekhez. Azonban ennek egy olyan aspektusáról szeretnék szólni, am i még nem került szóba, ez pedig az, hogy mi van akkor, milyen hatással van ránk, ha a környezetünkben, a környező országokban megbomlik a stabilitás. Erre számszerű adatokat szeretnék hozni - akár politikai menekültek, akár gazdasági menekültek jönnek. 19 88 és '91 között csaknem 90 ezer ember kért menedéket Magyarországon, '91ben 5354 ezer, 1992ben ez kezdett radikálisan csökkenni: 16 ezerre, '93ban pedig alig több mint ötezren kértek menedéket. Egyébként a számsornak a tartalma is érdekes, mert a legn agyobb arány mindvégig Romániából érkezett, és még a jugoszláviai háború akut szakasza idején is kevesebben voltak az onnan menekültek. A hazai munkaerőpiacon - ez megint csak tudvalévő - meglehetősen nagy a munkanélküliség. Ehhez képest ma a külföldi munk aerőkínálat a menekültekből vagy a letelepedni szándékozókból adódóan több mint 70 ezer fő. Ez azt jelenti, hogy ezeknek az összlétszáma - és ezek a regisztrált külföldi munkavállalók - magasabb, mint a magyarországi munkanélküliek 10 százaléka. Talán nem kell különösebben taglalni, hogy ez mit jelent a határon túli magyarok és a magyarság viszonyában, alulnézetből. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a migráns munkavállalók 8090 százaléka magyar nemzetiségű. Ezek után az a kérdé s a magyar politika és a magyar külpolitika számára is: aze a cél, hogy a magyarországi népesség csökkenését menekültekkel, áttelepülőkkel ellensúlyozzuk; aze a cél, hogy a határon túli magyarság amúgy is fogyatkozó értelmiségét kössük ide, Magyarországr a vagy sem. Ebben az összefüggésben szeretném ideidézni azt a számot, hogy az elmúlt esztendőkben Magyarországon tanuló, felsőfokú oktatásban részesülő határon túli magyar diákok négyötöde itt maradt az országban, nem ment haza. Ezekkel az adatokkal - úgy gondolom - számolnia kell annak a külpolitikának, amely a határon túli magyarság jobblétét igyekszik elősegíteni. Egy jeles erdélyi költő - aki nem lett politikus , 1989ben azt találta mondani, hogy az "édes Erdély, itt hagyunk" mozgalom keretében áttele pült Magyarországra vagy NyugatEurópába az
