Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
606 Úgy gondolom, e tekintetben Magyarország első és legfontosabb feladata az európai normák érvényesítése. Ezeknek az európai normáknak az érvényesítése nemcsak a plurális parlamenti demokrácia és a jogállamiság kiépítésében n yilvánul meg - ami már megtörtént , nemcsak a piacgazdaságban - amelynek intézményei kiépülőfélben vannak , de ennek külpolitikánkban, külkapcsolatainkban is érvényesülniük kell. Ez pedig azt jelenti, tisztelt Ház, hogy nem lehet nem tudomásul venni, hog y a NATO és az Európai Unió kapujára az van kiírva: a nemzeti és etnikai konfliktusokat kéretik a ruhatárban hagyni. Ez azt jelenti, hogy a NATO nem a tagállamok közötti fegyveres konfliktusok elsimításának a szerve, hogy az Európai Unió a szabad piacra és a szabad kereskedelemre épül, nem pedig arra, hogy a tagországok egymás ellenében gazdasági embargókat hirdessenek meg. Ha igaz az, hogy a NATO egyszer már kőbe rúgott Görögországgal és Törökországgal a ciprusi válság ügyében, akkor annál inkább igaz, hog y ezt még egyszer nem kívánja megtenni. (14.00) Ez pedig, úgy gondolom, azt jelenti - ha nem is vitatja senki az ellenzéknek azt a jogát, hogy miközben a kormányt a realitások kötik meg, ő a kormánytól a maximális célokat kérje szá mon : aki ezekben a kérdésekben nem hajlandó a realitásokat tudomásul venni, az bármit hirdet is, nem akar európai integrációt. Ez azt jelenti, hogy aki lebegteti a határok kérdését, az nem akar európai integrációt. Ez azt jelenti, hogy aki éveken át tárg yalgatni akar, de nem akar megállapodást, mert úgy gondolja, ezért majd a tárgyalópartnert teszi felelőssé a Nyugat, az nem akar európai integrációt. Ez azt jelenti, hogyha nemzetközi kapcsolatainkban az Európában általános normákon túlmenő követeléseket ó hajtunk érvényesíteni szomszédaink irányába, akkor nem akarunk európai integrációt. Ez pedig azt jelenti, tisztelt Ház és tisztelt képviselőtársaim, hogy nem a Szabad Demokraták Szövetsége és nem a Magyar Szocialista Párt volt az, amelyik a külpolitikában megnyilvánuló konszenzust felmondta. Ez a két párt nem mondta fel a konszenzust, hiszen nem vitatta ezeket az alapvető célokat, és nem vitatta azt sem, hogy ezek egyenrangúak és összefüggenek. A külpolitikai konszenzust az mondja fel - én legalábbis úgy go ndolom , aki kicsinyes belpolitikai célok érdekében tagadja, hogy ezek a célok összefüggésben vannak, és egyiket a másik rovására óhajtja érvényesíteni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Őt Fedor Vilmos képviselő úr követi. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Ház! Mivel perceim meg vannak számlálva, ezért csupán utalok arra a tegnapi Magyar Nemze tbeli cikkünkre, amelyben leszögeztük az alapszerződések kapcsán a felfogásunkat. Ezt azért említem meg, mert a miniszterelnök úr ma elhangzott álláspontjával kapcsolatosan szeretném hangsúlyozni, hogy kisebbségi kérdésben véleményünk szerint a kétoldalú szerződésnek meg kell haladnia a multilaterális konvenciókat, különben nem sok értelme van. Ezúttal azonban elsősorban keleti politikánkról és távolabbi térségekről szeretnék néhány szót szólni. Az oroszmagyar kapcsolatokat az Antallkormány helyezte az e gyenrangúság talajára a magyarorosz alapszerződéssel. Jelcin elnök 1992. évi novemberi beszéde Országgyűlésünkben a magyar nép megkövetésével megtette a kiengesztelődésnek azt a lépését, amire az 1956os magyar forradalom hazai eltiprói nem éreztek készte tést. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy nem a két nép között folyt küzdelem, hanem egy embertelen elnyomás ellen. Megnyugvással tölthet el bennünket, hogy az orosz parlament mindkét háza ratifikálta alapszerződésünket, mégpedig az '56ra vonatkozó kitétellel együtt. Ennek a politikának a folytatását minden magyar kormány vállalhatja.
