Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - PAPP PÁL (MSZP):
603 ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Papp Pál képviselő úrnak... (Varga László jelentkezik.) Varga László képviselő úrnak mega dom a kétperces viszonválasz lehetőségét. DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP) : Röviden szólok, még két perc sem lesz. Igen tisztelt Elnök Úr! Bársony András nem felelt a kérdésemre. Ő nem beszélt mindezekről, amiket most mondott. Emberi jogokról beszélt, és épp ebben folyt az elmúlt években nagy csata, hogy az "emberi jogok" nem foglalja magában a nemzeti kisebbségi jogokat. S ha itt erről a - úgy érzem, nagyon kényes - kérdésről beszél, akkor az emberi jogok mellé meg kell említeni a nemzeti kisebbségi jogokat is. Kös zönöm. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Papp Pál képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Őt Gyuricza Béla képviselő úr követi. PAPP PÁL (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én az euroatlanti integrációhoz való közeledés mozgásteréről szeretnék néhány gondolatot elmondani. De mielőtt megtenném ezt, engedjék meg, hogy egy mondatot idézzek a Magyar Szocialista Párt programjából, amely arról szól, hogy ez a párt együttműködési k észséget és szándékot fejez ki minden olyan politikai és társadalmi erővel, amely az ország előtt álló feladatok megoldásában érdekelt és ebben közreműködni kíván. Ezt nemcsak lózungnak szánom, hiszen úgy tűnik, a külpolitika az a terület, ahol ez a kívána lom talán a leginkább megvalósulni látszik. Nemcsak afféle deklarációnak szánom ezt a kijelentést, hanem saját tapasztalatommal is szeretném alátámasztani. Körülbelül fél évvel ezelőtt ugyanis lehetőségem nyílt arra, hogy az Északatlanti Közgyűlésbe deleg ált magyar küldöttség tagja lehessek, és ennek a magyar küldöttségnek a munkájában való részvételen keresztül egyfajta hatpárti konszenzus meglétét kísérhessem figyelemmel. Az Északatlanti Közgyűlésrő l annyit kell tudni, hogy ez a NATOtagországok parlamentjeinek együttműködési szervezete, amelyet 1989 óta más közép, illetve keleteurópai országok parlamenti delegációival is kiegészítenek. Én azt hiszem, a magyar delegációban meglévő összhangnak is kö szönhető, hogy a magyar küldöttség a társult országok delegációi közül megkülönböztetett figyelmet élvez, és a magyar küldöttség az, amely arra kapott megbízást, hogy a NATO kibővítésével foglalkozó bizottság munkájában vegyen részt. Más társult országbeli delegáció tagja erre nem kapott lehetőséget. Több alkalommal kaptak a magyar delegáció tagjai speciális raportőri, jelentéstevői felkérést is. Én úgy gondolom, ez a NATOvonal lagymatag képviselete vonatkozásában - amire utalás történt a mai ülésnapon , sem a delegáció egésze, sem pedig az abban részt vevő képviselők részéről talán nem egészen jellemző. Ami magát a mozgásteret illeti, amiről hozzászólásom elején beszéltem, az Északatlanti Közgyűlés a társult országokat illetően olyan mechanizmusok kialak ítását segítik, amelyek az együttműködésen, nem pedig a konfrontációan alapulnak. Ezzel az Északatlanti Közgyűlés közvetve, illetve közvetlen módon is elismeri azt, hogy a keleten végbemenő gazdasági és politikai változások a Nyugat részéről támogatást ig ényelnek és kapnak, amiben azért is fontos a parlament szintje, mert a törvényhozásnak KeletEurópában kitüntetett szerepe van abban, hogy a politikai és gazdasági átalakulások sikerét és visszafordíthatatlanságát biztosítsa. Az is fontos szempont, hogy a parlamenti eljárások és gyakorlat megosztásán túlmenően a valódi partnerség és az együttműködés érzetének kialakítását is lehetővé teszi a társult országok számára. Az Északatlanti Közgyűlés feladatának tekinti, hogy Európa biztonságát és stabilitását elő segítse,
