Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
596 Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Mészáros Istvánnak, a Sza bad Demokraták Szövetsége részéről; őt követi majd Kádár Béla, a Magyar Demokrata Fórum részéről. DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár az alapszerződés fontosságát igazából csak Maczó Ágnes és Németh Zsolt képvi selőtársaim vitatták, azért mégis érdemes megállni ennél a pontnál néhány pillanatra. Ahogy azt már több felszólaló is elmondta, igazán idejét múlt dolog azon vitatkozni, hogy kelle alapszerződés vagy nem kell alapszerződés. Mára ugyanis bebizonyosodott, hogy a rendezett szomszédi viszony feltétele az Európai Unióhoz való csatlakozásnak. Akár tetszik nekünk, képviselőtársaim, akár nem, a délszláv válság miatt mindenfajta etnikai feszültség gyanússá vált a Nyugat szemében. Így a rendezetlen nemzetiségi kérd és miatt térségünkre sokan mint lehetséges veszélyforrásra tekintenek. Másodszor azt a megjegyzést szeretném ehhez a témához fűzni, hogy normális viszonyok között igenis elképzelhető a lét alapszerződés nélkül is, de kérdezem önöktől, ki az, aki közöttünk normális viszonynak tekinti azt, ami köztünk és Szlovákia között vagy köztünk és Románia között fennáll. Nagyon remélem, hogy Németh Zsolt sem nevezi ezt normális viszonynak. A harmadik megjegyzésem: képviselőtársaim is tudnak bizonyára azokról a negatív f ejleményekről, amelyek a szlovák és román belpolitikai életben jelentkeztek - utalok itt a szlovák kormányprogram kisebbségellenes kitételeire vagy az RMDSZszel szembeni akciókra. Azt is tudják nyilván képviselőtársaim, hogy a nemzetközi egyezmények, amel yek a kisebbségi területre vonatkoznak, még nem hatályosak. Így például a Nyelvi Charta, amelyet több évvel ezelőtt fogadtak el, sem lépett még hatályba, ugyanis a szükséges öt ratifikáció helyett mindössze kettő történt meg a mai napig. Ilyen körülmények között - álláspontom szerint - a magyar külpolitikának minden lehetőséget fel kell használnia arra, hogy megpróbáljon jogvédelmet keresni a magyar kisebbségeknek. Ezt a célt kell szolgálja az alapszerződés is. Az alapszerződés célja éppen az kell legyen, h ogy hozzásegítse a határon túli magyar kisebbséget jogai birtoklásához, ahhoz, hogy saját országában méltósággal és nyugalommal tudjon élni. Végül a negyedik megjegyzésem ehhez a témához, hogy az alapszerződések ötlete egyáltalán nem tőlünk származik, hane m erre az útra az előző kormány lépett rá - ezt jelzi az ukrán és szlovén alapszerződés ténye is. Ezt nem minősítésnek értem természetesen, mert szerintem jó az az út, amelyre ebben a vonatkozásban rálépett az előző kormány. Itt jegyzem meg azt is, teljesen átérezzük azt a felelősséget, amelyet Für Lajos a magyar kisebbségek sorsát érintő drámai hangvételű felszólalásában ecsetelt. De azt is meg kell jegyezzem, hogy ezelőtt is átéreztük ezt a felelősséget, és ezért is támogatt uk például az Antallkormányt az ukrán alapszerződés ügyében. Végül még egy olyan megjegyzés van, amelyre szeretnék reflektálni, ez pedig az úgynevezett történelmi megbékélés iránti szándék ügye, amelyet szintén Németh Zsolt kritizált. Mi igenis úgy gondol juk, hogy szükség lenne történelmi megbékélésre, hiszen nem magunk válogatjuk meg a szomszédainkat. Annak ellenére is szükség van erre, hogy nagyon jól tudjuk, ez milyen támadásoknak van kitéve. Azért le szeretném szögezni: ennek nem lehet ára a magyar kis ebbségek elárulása. Amikor viszont a történelmi megbékélésről beszélünk, a történelmi megbékélésnek egyáltalán nem valamiféle proletár internacionalizmushoz van köze, ahogy Németh Zsolt ezt említette, hanem ahhoz, amit Ady úgy fogalmazott meg, hogy "Dunána k, Oltnak egy a hangja", ahhoz, amit Bartók Béla és Kodály Zoltán képviselt egész munkásságában, és ahhoz, amit a magyar,
