Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz):
594 Meggyőződésem, hogy ezeket a törvényeket nemcsak azért kell honosítanunk, hogy mielőbb felvételt nyerjük az Európai Unióba, hanem azért is, mert ezek a törvények, hölgyeim és uraim, jók a magyar állampolgárok számára. Sőt, jók lennének a sokat emlegetett 15 millióból legalább 14 millió, azaz minden, Európában élő magyar számára is, hiszen a határokon túl élő magyarok nemcsak ma gyarok, hanem ezenkívül munkavállalók, anyák, kiskatonák vagy éppen kórházi kezelésre szoruló betegek is. Nekik is érdekük, hogy hazájukban ugyanolyan törvények és konvenciók érvényesüljenek, mint Magyarországon vagy bárhol Európában. Ha már nem élhet mind en magyar Magyarországon, akkor élhessen legalább minden európai magyar egy békés, jómódú és szolidáris Európában. Ez is tétje magunk és szomszédaink sikeres integrációjának. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönö m Hegyi Gyula felszólalását. Megadom a szót Rockenbauer Zoltánnak, a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. Őt követi majd Mészáros István, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz) : Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az idő rövidségére való tekintettel két megjegyzést szeretnék tenni az eddig elhangzottakhoz. Az egyik arra a mai napon is, meg általában a magyar külpolitikában gyakran, sőt leggyakrabban hangoztatott közhelyre vonatkozna, amit itt már több képviselőtárs am is említett ma, amit körülbelül így lehet összefoglalni, hogy Magyarország nem lehet addig tagja az Európai Uniónak, amíg nem rendezi viszonyát a szomszédaival, és ennek az egyetlen, legfőbb garanciája az alapszerződés lenne. Ez kedves kollégámnál, Eörs i Mátyásnál már úgy jelent meg, hogy Balladur francia miniszterelnök szájába mint egyetlen feltételét az európai csatlakozásnak, adta ezt a gondolatot. Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Az a helyzet, hogy ezt a gondolatot érdekes módon nem Nyugaton kezdték e l hangoztatni. Ez a gondolat itt Magyarországon született meg. Ezt a gondolatot, amikor én külföldön jártam egy éve, másfél éve, ilyen formában soha senki nem vetette föl. Ezt a gondolatot így én először a külügyminiszter úr szájából hallottam, és akkor is egy külügyi bizottsági ülésen. Amikor erre rákérdeztem, akkor kiderült, hogy azért ez nem egészen így fogalmazódik meg. Mostanra azonban már sikerült úgy elterjeszteni ezt az ötletet, hogy lassan tényleg mindenki azt hiszi, hogy ez az egyetlen föltétele M agyarország európai csatlakozásának. Számomra, képviselőtársaim, teljesen érthetetlen a magyar diplomáciának az az erőfeszítése, hogy olyan feltételeket szabjon magának, amilyet egyébként nem követelnek tőle. Ez azért is furcsa számomra, mert ez egy olyan feltétel, amit roppant nehéz betartani. Nehéz betartani, hiszen nemcsak rajtunk múlik. Hogyan lehetne követelni valamit egy féltől, ami nem rajta múlik, vagy csak részben múlik rajta? Ezzel mindenesetre sikerült bemanővereznünk Magyarországot abba a csapda helyzetbe, amiben most vagyunk, nevezetesen, hogy itt állunk, hogy március 20áig, azt terjesztjük a világ számára, hogy nekünk alá kell írnunk egy alapszerződést, kerül amibe kerül. Én azt gondolom, hogy a magyar külpolitikának egyáltalában nem feladata e nnek a közhelynek a hangoztatása külföldön. Sőt, sokkal inkább ennek az ellenkezőjét kellene hangoztatnia. Nem arról kellene állandóan beszélnie, hogy Magyarországnak rendeznie kell a viszonyait. Hiszen miről is van szó? Milyen viszonyokat kell nekünk rend ezni? Nem arról van szó, hogy a határon túli magyarság jogait kellene rendezni? A miniszterelnök úr határkövetelésekről beszélt. Miféle határrendezetlenségekről, határkövetelésekről van itt szó, és kinek a részéről? Jobb, hogy ezt nem is fejtette ki a mini szter úr. Egyébként is azt gondolom, hogy már csak azért is furcsa egy ilyen követelményrendszernek a megfogalmazása bárkinek a részéről is, hiszen elegendő megnézni, az Európai Unió tagállamainak vannake hasonló vagy ennél súlyosabb konfliktushelyzetei, mint amilyen Magyarországnak van a szomszédaival. Hát kérem szépen, Törökország NATOország, Görögország NATOország és európai uniós ország. A ciprusi helyzet egy akut válság, ami több mint egy évtizede húzódik. Ez biztonságpolitikai szempontból sokkal ko molyabb kérdés, mint amit itt rajtunk számon akarnának
