Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Salamon László):
581 Végül a harmadik illúzió az, hogy a teljes jogú tagság következménye lesz majd a napsugaras jólét és olykor egyegy meleg ECUeső. Ez annyiban igaz, hogy a közösség kompenzác iós eszköztárával és alapjaival valóban gondoskodik saját tagjairól, valamint a tagság ösztönzőleg hat majd a magántőke beruházási célból való beáramlására. Itt azonban meg kell állapítani az eddigi tapasztalatok alapján a következőket: 1. Amennyiben a köz össég pénzügyi, illetve strukturális alapjai kompenzációnak tekinthetők a kevésbé fejlett tagállamok kereskedelmi deficitjeiért - amelyek előállnak, akkor ez a kompenzáció nem teljes, hanem csak részleges. 2. A közöspiaci tagság költségei annál nagyobbak - mármint a folyó fizetési mérleg és a kereskedelmi mérleg szempontjából , minél kevésbé versenyképes a csatlakozó ország exportgazdasága. 3. Az Európai Unió struktúrafejlesztő alapjai és egész kompenzációs eszköztára a szubszidiaritás elvén alapul, ami a nnyit jelent, hogy a közösség segélyei kizárólag az egyes tagállamok saját erőfeszítéseinek és saját fejlesztési vagy szerkezetátalakítási programjainak kiegészítésére - ismétlem: kiegészítésére - hivatottak. Azaz: rosszul fércelt nemzeti politikákat a köz össégi kiegészítés még rosszabbá tehet, okos politikákat viszont még sikeresebbé fog tenni. A csatlakozás feltétele azonban az, hogy eleget kell tenni a közösség kritériumrendszerének. Idő hiányában erre most nem akarok rátérni, csak annyit mondanék, hogy két kritériumcsomagról van szó: az egyik a koppenhágai, a másik a maastrichti. A Koppenhágában felsorolt csatlakozási kritériumok gumiszabályok: demokratikus rendszer, az acquis communautair átvétele, alkalmazása, működő piacgazdaság és magának az uniónak a felkészültsége új dolgok befogadására. Itt, kérem szépen, igen széles tér nyílik a dolgok értelmezésére. A maastrichti szabályok sokkal konkrétabbak. Ezekre nem akarok most rátérni, csak annyit mondanék, hogy ezeknek a szabályoknak, a négy maastrichti kr itériumnak a teljesítésére ebben a pillanatban a közösség maga sem alkalmas: legalábbis jelenleg - Luxemburgtól eltekintve - a legtöbb európai tagállam sem tesz eleget ezeknek a kritériumoknak. Csakhogy ez számunkra nem vigasz. Ha szabadna így kifejezni ma gamat: nagy különbség az, hogy valaki egy hosszú házasélet alatt feléli hozományát, megbetegszik, megcsúnyul, megöregszik, elszegényedik, vagy valaki szegényen, csúnyán, betegen, hozomány nélkül próbál magának új házastársat keresni... (Derültség.) Csatlakozási készségünk tehát nem elegendő: csatlakozási képességünket kell bebizonyítanunk. Magyarországnak, ha nem akar a bérmunka periférikus zsákutcájába jutni, hosszabb távon drága országgá kell lennie, amely magas termelékenységi fokon, kiváló minősé get kínál föl a nemzetközi piacokon, és ezért arányosan magas béreket fizet dolgozóinak. A versenyképesség fejlesztésének feltétele a külső és belső stabilitás - amely középtávon megalapozza a tartós növekedést , ezen belül a szakosodás, az ágazatokon bel üli differenciálódás, az újítási képesség, az innováció. Ez pedig, tisztelt Ház, kutatást, fejlesztést, technológiát, vállalkozói szellemet és kockázatvállalást, valamint - természetesen - tőkét igényel. A déleurópai országok példája megmutatja, hogy az u nió strukturális segélyei korlátozottak: csak kiegészítik, de nem pótolják az érdekeltek saját erőfeszítéseit. Csodákra nem várhatunk, a csodákat magunknak kell megteremtenünk. (12.00) Bízom abban, hogy ez a kormány a realizmus szellemében megteszi a megfe lelő lépéseket és ez a Ház megteremti az ehhez szükséges törvényes és jogszabályi feltételeket. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Jeszenszky Géza képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fó rum képviselőcsoportjából, és az ülés vezetését átadom Kóródi Mária alelnök asszonynak. (Az elnöki széket dr. Kóródi Mária foglalja el.)
