Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Salamon László): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz): - ELNÖK (dr. Salamon László): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. MUSTÓ ISTVÁN (SZDSZ):
580 Másrészt a finanszírozás kérdése is megoldatlan: az agrárpolitika és az egyéb finanszírozási problemati ka az első és a második Delorsterv után is nagyrészt nyitva áll. Nem tudjuk pontosan, hogy Magyarország csatlakozása mennyibe kerülne az uniónak, azonban a strukturális feltételek alapján nyilvánvaló, hogy az unió költségvetésének Magyarország nettó haszo nélvezője lenne. A harmadik probléma, hogy az unió még a '86os déli kibővítés és a '95ös északi kibővítés következményeit sem emésztette meg. Csak egy példa: Spanyolország, a spanyol mezőgazdaság számára tulajdonképpen csak '96ban fognak teljes mértékbe n megnyílni a közösség piacai. Hogy ez milyen többletet fog eredményezni - milyen többlettermelést , azt csak sejteni lehet. És azt is csak sejteni lehet, hogy kit fognak a spanyol termékek kiszorítani a közösség agrárpiacairól... Végül pedig, mint negyed ik pont: hol lesz a keleti kibővítés határvonala? Ha Magyarország, akkor a visegrádi országok is, akkor a Baltiországok is...? És hol lesz a határ: BresztLitovszknál vagy Vlagyivosztoknál? Kérem szépen, az a félelem, ami a közösségben felmerült ezt a kér dést illetően, akkora, hogy a kérdést ebben a pillanatban még nem is tematizálták. Meggyőződésem, hogy az unió be fogja fogadni Magyarországot, de kemény feltételek mellett, és valószínűleg egy kicsikét később, mint itt az optimisták azt elvárják. Tisztelt Ház! Engedjenek meg ehhez egy megjegyzést! Az Európai Unió mindent megtesz teljes jogú tagállamai számára és azok javára. Segíti őket, megvédi őket, támogatja válságágazataikat - a kívülállók rovására. Mindig a kívülállók rovására! Amíg ez az ország kívül álló, addig a közösség önzésével kell konfrontálódnia. Ha teljes jogú tag lesz, akkor Magyarország is részesül majd az unió védelmében, támogatásában, válságkezelő programjaiban. Megint csak mások - a kívülállók - rovására. Ezért kell teljes jogú tagnak le nnünk. Ez nemzeti érdekünk. Meg vagyok győződve arról, hogy az unión belül a magyar érdekeket is és a magyar kisebbségek érdekeit is nyomatékosabban, hatékonyabban tudjuk képviselni, mint az unión kívül. Ám itt kerülünk szembe a második illúzióval. A másod ik illúzió abban áll, hogy a tagság vagy a taggá válás részünkről esetleg nem kerül semmibe. Ez egy végzetes tévedés. Engedjék meg, hogy nagyon röviden vázoljam, milyen költségekről is van szó: Először: ami a költségvetési tényezőket illeti, a vámokból és az agrárlefölözésekből származó bevételek a tagság esetén Brüsszelt illetik meg és nem a magyar államot. A közösség finanszírozásához való hozzájárulás a tagállamok részéről a GDPnek jelenleg 1,2 százaléka - ez az összeg növekedni fog a jövőben. Másodszor : a magyar mezőgazdaság komparatív előnyei valamelyest le fognak morzsolódni ott, ahol a piac nem az árverseny, hanem a minőségi verseny és a támogatási verseny alapján működik. Harmadszor: a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának fokozatos romlásával kell m ajd számolni. Példa: Spanyolország kereskedelmi mérlege, amely hagyományosan többletet mutatott ki a Közös Piaccal, már a tagság első évében hiányba billent át; Portugália kereskedelmi mérlegének deficitje a tagság első négy éve alatt a GDP 0,1 százalékáró l a GDP 9,7 százalékára növekedett. A közösségből beáramló javak özönét egyetlen csatlakozó ország sem tudta gátakkal feltartani, ami a nemzetközi versenyképesség terén fennálló színvonalkülönbséget tükrözi. Ezért engedjék meg, hogy - kicsit leegyszerűsítv e - így összegezzem: Az integráció önmagában véve óriási ösztönző erőt fejt ki fejlett ipari országok között, amelyek hasonló gazdasági színvonalon állnak, de súlyos problémákat teremthet akkor, ha az integrációban részt vevő felek gazdasági színvonala és teljesítőképessége egyenlőtlen. Ebben az esetben a szerkezetileg gyengébb fél egyensúlyi helyzete tovább gyengülhet. Következtetés: az integrációra termelőszerkezetileg nagyon keményen fel kell készülni. Ebben a külgazdasági stabilitás és a tartós gazdaság i növekedés feltételeinek megteremtése a legfontosabb, a kulcsfontosságú feladat.
