Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Salamon László): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
573 politikai szubjektivitását és ezeknek a szervezeteknek a legitimitását is. És ugyanezt teszi Pozsony és Bukarest is öt éve. Ezeknek a szervezeteknek és közösségeknek igenis joguk van a belső önre ndelkezésre, az önkormányzatra és az autonómiára, nem csupán a többségi nemzetek, hanem Magyarország viszonylatában is. Magyarországnak nem lehet fontosabb követelése a szomszédokkal szemben, mint hogy ismerjék el a magyarság szervezeteit az adott népcsopo rt legitim képviselőjeként. Magyarországnak őket kell helyzetbe hozni, ha nem akarja kifogni a határon túli magyarság szervezeteinek vitorlájából a szelet. És ami ezzel jár, átvállalni tőlük a felelősséget a magyar népcsoport sorsáért. Ugye ezt nem akarjuk ? Ragaszkodunk tehát ahhoz, hogy a határon túli magyarságot érintő bármilyen nemzetközi szerződés megkötéséhez a mindenkori kormányzatnak meg kell szereznie a határon túli magyar népcsoportok legitim szervezeteinek a támogatását. Enélkül ilyen szerződés al áírására nem kerülhet sor. Ellenkező esetben számolnia kell az MSZPnek azzal, hogy szertefoszlik az a csekély nemzeti legitimitása, amelyet nem könnyen szerzett meg, hiszen az MSZP jogelődje évtizedeken át nem nemzeti külpolitikát folytatott, hanem Moszkv a érdekeinek hűséges kiszolgálójaként, gondolkodás nélkül feláldozta a határon túli magyarság érdekeit. Ez a tendencia csak nagyon lassan és belső, külső nyomásra módosult, mígnem '8687ben több ezer erdélyi menekült ügye egyfajta áttörést hozott. Míg a B M még mindig a kiutasításokat osztogatta, addig más hivatalos pártközpontbeli, egyházi és ellenzéki körök megkezdtek egy nemzeti külpolitikát. Ebben az áttörésben történelmi szerep jutott mind a Csaba utcai menekült gyülekezetnek, hivatalos oldalról pedig megemlíteném Szokai Imre és Tabajdi Csaba "Mai politikánk és a nemzetiségi kérdés" című írását, amely '88. február 13án a Magyar Nemzetben látott napvilágot. Tisztelt MSZPs Képviselőtársaim! A határon túli magyarság végigélte önökkel az MSZP és az MSZMP fentiekben vázolt fejlődését. De sem az elmúlt negyven év nem múlt el nyomtalanul, sem az elmúlt egy év kampányízű akciói sem. Ők most el vannak bizonytalanodva. A határon túli magyarság védekező állást vett fel, és kivárnak. Ez pedig nem mindegy, hogy hog yan fog eldőlni, sem önöknek, de nekünk, ellenzéki, nemzetiségi elkötelezettségű erőknek sem. Nem azért, mert önök miatt aggódunk, hanem azért, mert a határon túlról nézve mi még mindig egy vagyunk: az anyaország, a négy éve újra megtalált viszonyítási pon t. Összegezve: nem lehet tehát külpolitizálni róluk, de nélkülük. Románia és Szlovákia: használe nekik az alapszerződés? Az ember azt várná, ha sem Európának, sem Magyarországnak, sem a határon túli magyar kisebbségeknek nem használ az alapszerződés, akko r legalább a szomszédoknak igen. Ez azonban nincs így. Bár a kormány előszeretettel hivatkozik arra is, hogy mi csak őmiattuk táncolunk, ők kértek fel minket, máskor persze azt mondja a kormány, hogy március 21e után már csökkenni fog a megegyezési készsé gük, hiszen nem fognak ilyen jelzéseket kapni a Nyugattól. Ez a két állítás, uraim, hölgyeim, ellentmond egymásnak, és az utóbbi állítás a reális állítás. A szomszédoknak a belső feszültség fenntartása miatt szüksége van határügyre, kisebbségi ügyre, alaps zerződéshisztire. S ha ez nem lenne, lenne más, de ilyen jót nehezen fognak találni, ezért nem fognak egykönnyen lemondani az alapszerződés lehetőségéről. S van egy másik szempont is: az aláírás a jelenleg hatalmon levő, a többi szereplőhöz viszonyítva mé rsékelt erőket elsodorhatná, különösen az után a tapasztalat után, amit az RMDSZ önkormányzati tanácsa jelentett. A hivatalos szervek ezzel az üggyel ugyanis kiengedték Romániában a palackból a szellemet és most nem tudják visszatuszkolni. Ha ez a folyamat felpördül, akkor már nem Iliescu, hanem Funar, s nem Mečiar, hanem Slota van helyzetben. Tehát meggyőződésem, hogy szomszédainknak sem érdeke, senkinek sem érdeke és senkinek sem használ az alapszerződés. Cui prodest, nulli prodest - senkinek sem használ, de mint láthattuk, soksok érdeket sért.
