Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Salamon László): - HORN GYULA miniszterelnök:
574 Tisztelt Ház! Akkor pedig miért akar Horn Gyula kormánya alapszerződéseket? Őszintén megmondom, még mindig nem tudom, csak egy kósza ötletem van: azért, mert a Külügyminisztériumának a látszat ellenére nincs koncep ciója, illetve koncepciója az alkalmazkodás, a követő külpolitika, az irtózás az önálló kezdeményezéstől, a felemelt kéz külpolitikája. Egy kis ország esetében ez néha érthető, de általában pont rájuk nézve végzetes is lehet. Itt az ideje egy merőben új ko ncepció kialakításának, különösen a határon túli magyarság szempontjából. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Horn Gyula miniszterelnök úr kért szót. Tessék. HORN GYULA miniszterelnök : Köszönöm, Elnök ú r. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány részéről örülünk annak, hogy erre a vitanapra sor került, mert azt hiszem, itt, a parlamentben helyet foglaló pártok képviselői saját frakciójuk hiteles véleményét tolmácsolták. Nos, az előző parlamentb en sok kérdésben nem értettünk egyet, de ha emlékeznek, a kormány és az ellenzék egyetértett az előző parlamentben azzal, hogy a Magyar Köztársaság adja be, nyújtsa be a felvételi kérelmét az Európai Unióhoz. S talán egységesek voltunk jó néhány olyan külp olitikai kérdésben, ezen túlmenően is, amely az ország javát szolgálta. Nem kívánok reagálni jó néhány, főleg az előzőekben elhangzott felszólalásra, egyet azért megemlítenék, ami a mosolyoffenzívát illeti, hogy a kormány képviselői mosolyoffenzívát folyta tnak a szomszédokkal kapcsolatban. (11.20) Nos, én láttam azokat a képeket, amikor a három ellenzéki párt vezetője találkozott Mečiar miniszterelnök úrral. Nem azt tapasztaltam, hogy zokogtak volna. (Derültség a bal oldalon.) Nyilvánvaló, hogy tárgyalni ke ll a szomszédos országokkal és mindenekelőtt azokat a kérdéseket kell elővenni, azokkal kell foglalkozni, amelyek az ország érdekében a legfontosabbak. Nos, itt lehet vitatkozni az európai és az euróatlanti integrációs szervezetek jelentőségéről, vagy arró l, hogy milyen követelményeket támasztanak velünk szemben. De egy nem vitás, mégpedig az, hogy ez a Magyar Köztársaság egy történelmi lehetőség előtt áll. Történelmi lehetőség előtt áll abban az értelemben, hogy első ízben intézményes módon csatlakozhasson a fejlett demokráciához, vagyis az Európai Unióhoz és a NATOhoz. Mit jelentene ez konkrétan Magyarország, a magyar nemzet számára? Először is mindenképpen jelenti a felzárkózás esélyét, lehetőségét a fejlett gazdasági rendszerekhez. Tehát azt jelentené, hogy évszázados, vagy több évszázados lemaradást tudnánk pótolni néhány év, néhány évtized alatt. Azt jelentené ugyanakkor, hogy megteremtené a lehetőségét a jólét, a demokrácia, a polgárosodás alapjainak, hosszú távú létrehozásának. Má sodszor ez azt jelenti, hogy egyenrangú partnerként részt vehetünk az európai kérdések eldöntésében, az európai nemzetek sorsát meghatározó ügyek eldöntésében. Részesei lehetünk annak az áramlásnak, ami egyaránt vonatkozik a tőkére, az eszmére, az emberekr e, a kulturális, anyagi értékekre. E nélkül egységes Európa nem képzelhető el. Megteremtheti ez a csatlakozás Magyarország biztonsági garanciáit, olyan garanciáit, amelyekkel évszázadokon át nem rendelkezett. És végül, de nem utolsósorban e szervezetekhez való csatlakozás azt jelenti, hogy megteremthetjük a szomszédokkal a határok átjárhatóságát és a 15 millió magyar egymásra találását, az egységes Európát. Ez a tét! S a magyar kormány attól a felelősségtől vezettetve, amelyet a választók ráruháztak, ezt a tétet a lehető legkomolyabbnak tekinti, amelynek alá kívánja rendelni tevékenységének döntő többségét. Úgy ítéljük meg, hogy a csatlakozás belső feltételeinek jó része már adott. Létezik a parlamentáris demokrácia, a jogállamiság és biztosítva van az ember i jogok megvalósítása, épül a
