Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Salamon László): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
572 II. Magyarország... Az alapszerződések felkarolása magyar politikai erő részéről nem lehet más, mint kampányfogás. A választási kampány során mind az MSZP, mind az SZDSZ nagy hangsú lyt fektetett a szomszédokkal való úgynevezett történelmi megbékélésre, mondván, hogy Magyarország biztonsági, gazdasági, kisebbségi érdekei egyaránt indokolják a Szlovákiához és Romániához való közeledést. Az új kormánykoalícióból egyesek egyenesen annak legfőbb hivatásaként aposztrofálták a történelmi megbékélést a szomszédokkal. Az alapszerződéseknek eredetileg ezt a célt kellett volna szolgálni. Hogy ezt a fenti gondolatmenetet senki nem gondolta komolyan, azt ékesen bizonyítja, hogy ma már csak kevesek próbálják megindokolni, hogy Magyarországnak sui generis miért érdeke az alapszerződés. Azt persze megértem, hogy az MSZP és az SZDSZ számára a történelmi megbékélés már mint kategória is kedves lehetett, hiszen hidat képezett az elmúlt évtizedek megszere tett proletár nemzetköziségéhez. (Zaj a bal oldalon. - Taps a jobb oldalon.) A kormánykoalíció - bár nem túl hihetően - azt is gyakran hangoztatta, hogy az előző kormány külpolitikája nem csupán ellenséges volt a szomszédokkal, hanem revizionista és túlság osan kisebbségcentrikus is. Magyarországnak tehát kötelessége, hogy megnyugtassa a szomszédokat. Ezt szolgálta volna az alapszerződés, és azon belül hangsúlyosan az úgynevezett határklauzula. De hát a mai külügyminiszter elhíresült győri kijelentése - misz erint fenn kívánjuk tartani a békés határváltoztatás jogát - az addig kritizált MDFkijelentések mellé sorolta az MSZPt. Nem beszélve az SZDSZ minapi bejelentéséről, miszerint ők sem támogatják az alapszerződések megkötését. Ki meri ezek után hihetően azt állítani, hogy az alapszerződések lelkes támogatása nem belpolitikai célzattal, a választási kampányra kacsintva alakulhatott ki? Hogy ezek az alapszerződések még mindig itt vannak az asztalunkon, körítésként az úgynevezett történelmi megbékéléssel, ahhoz sokkal kevesebb köze van például az ukránmagyar alapszerződésnek - ez is elhangzott, mint e felelőtlen választásikampányígéreteknek. Ma már tehát vitathatatlan, hogy a Románia és Szlovákia felé irányuló ezen mosolydiplomácia elhibázott, eredménytelen é s felelőtlen volt. Az is látszik, hogy az országaink és népeink közötti közeledés nem alapszerződésektől, hanem diplomáciai aprómunkától várható. Lényegi előrelépésnek kell bekövetkeznie a magyar népcsoport helyzetében ahhoz, hogy Magyarország részéről bár miféle alapszerződés újra napirendre kerülhessen. Az alapszerződések körül kialakult feszültség ékesen bizonyítja, hogy nem lehet eltekinteni ezen dokumentumok szimbolikus jellegétől. Éppen ezért ilyen szerződést a kialakuló jó kapcsolatok betetőzéseként k ell - és lehet - majd megkötni. Egyébként Magyarországnak belpolitikailag sem érdeke az alapszerződések megkötése. Ma még ugyanis van remény arra, hogy a választási kampányban az MSZP és az SZDSZ által felrúgott hatpárti külpolitikai konszenzus helyreálljo n. Az alapszerződések megkötése után félő, hogy ez már nem lesz lehetséges, sőt egy olyan mély szakadék keletkezik a magyar belpolitikában, hogy a kormánypártok és az ellenzéki pártok közötti elemi párbeszéd fog veszélybe kerülni. (11.10) E tekintetben ért hetetlen, hogy a kormányzat miért nem tett semmit annak érdekében, hogy az ellenzéki pártokat időben bevonja az alapszerződések előkészítésébe. Talán a kormányzat már akkor felmérte az alapszerződések megvalósulásának az esélyeit? A határon túli magyarság lenne a harmadik kérdés. A szóban forgó alapszerződések megkötése kétségtelenül nekik ártana a legnagyobb mértékben. S ha igaz a fenti okfejtés, akkor Magyarország a maga választási kampányával belesodorta a határon túli magyarokat egy kényszerhelyzetbe. E gy olyan helyzetbe, amit ők csak elfogadhatnak vagy elvethetnek: Magyarország szerződni akar róluk, de nélkülük. Hiába nyilatkozta az RMDSZ a múlt év novemberében, hogy sem a magyar, sem a román tervezet nem elfogadható számára, süket fülekre talált. Horn Gyula azzal, hogy 1995. január 25én bejelentette, a határon túli magyar szervezeteknek nincs vétójoguk az alapszerződések tárgyában, ezzel az egy kijelentésével zárójelbe tette a határon túli magyarság ötéves önszerveződési folyamatát. Ezzel az egy kijele ntéssel Horn Gyula megkérdőjelezte ezeknek a közösségeknek a
