Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
555 Magyarország csatlako zását. Erre egyébként Ausztria vezetői, mindkét nagy párt vezetői ígéretet tettek. Ugyanakkor azzal is számolnunk kell, hogy rövid távon Ausztria európai uniós tagsága megnehezíti a magyarosztrák kapcsolatok egyes konkrét területeit, nehezíti a magyar áru k piacra jutását, és nehezítheti a határátlépést is. Ezeknek a problémáknak a megelőzésére mindkét részről megvan az akarat. A kormány arra törekszik, hogy kihasználja a hosszú távú előnyöket Magyarország európai uniós csatlakozása szempontjából, ugyanakko r az osztrák kormánnyal közösen kiküszöbölje ezeket a nehézségeket, problémákat. Teljesen sajátos a magyarjugoszláv, magyarszerb kapcsolatok helyzete, hiszen ennek javítása a délszláv válság rendezésétől - és mindenekelőtt Belgrád ezzel kapcsolatos magat artásától - függ. Ma nincs többre lehetőségünk, mint hogy addig, ameddig ez a kedvező helyzet létrejön, fenntartsuk a politikai érintkezést, és felkészültek legyünk arra az időszakra, amikor a kapcsolatok rendezésében komoly mértékben előre lehet lépni. Az elmúlt hét hónapban különleges figyelmet kapott a magyarszlovák és a magyarromán viszony javítása, hiszen érdekeinkkel ellentétes az a feszültség, amely nem az elmúlt négy év, hanem az elmúlt több évtized alatt - vagy talán bizonyos értelemben évszázado k alatt - halmozódott fel. És ahogy erre utaltam, ez hat Magyarország integrálódási lehetőségeire is. A kormány kiindulópontja, hogy csak a párbeszéd segítségével, csak bizalomépítéssel lehet ezt a viszonyt javítani, az együttműködést építeni, a bizalmat e rősíteni. Ennek érdekében magas szintű találkozókat kezdeményeztünk - lényegében a kormány hivatalba lépésének másnapján , megerősítve a kormányprogramban megfogalmazott szándékainkat. Ezek a miniszterelnöki, külügyminiszteri és más találkozók mindenképpe n hoztak bizonyos - elismerem, nem látványos - eredményeket, de kétségkívül elmozdították ezt a viszonyt a holtpontról. Hoztak konkrét megállapodásokat a szigetközi vízpótlásról vagy a kettős adóztatás kizárásáról, vagy új határátkelő helyek megnyitásáról; vagy a tegnapi napon Romániával az 55 pontos emlékeztető elfogadását tekinthetjük ugyanilyen eredménynek, amelynek elfogadása évek óta húzódott. És beindultak, illetőleg újraindultak szakértői találkozók minden, számunkra fontos kérdésről. S itt szeretnék egy kitérőt tenni az alapszerződések kérdéséről, hangsúlyozva azt, hogy a kormány számára az alapszerződések nem célt, hanem eszközt jelentenek, a kapcsolatok javításának eszközét. Természetesen a kormány pontosan tudja, hogy alapszerződés nélkül is kivál ó kapcsolatrendszert lehet fölépíteni két ország között. Nagyon sok példa van erre. De az egy adottság számunkra, hogy két szomszédunk korábban, ennek a kormánynak a hivatalba lépését jóval megelőzően, már kezdeményezte az alapszerződések megkötését, és az előző kormánytól mi már örököltünk egy két és fél éve folyó tárgyalássorozatot a magyarromán alapszerződés kérdéséről. Hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk, hogy a kormány megkerülhetetlennek tekinti az alapszerződésekben annak kimondását, hogy a két fél sérth etetlennek tekinti a határokat, és hogy egymással szemben nem támaszt területi követeléseket. Ez megfelel a helsinki záróokmány elveinek. És ugyanilyen megkerülhetetlennek tekinti a kormány a kisebbség jogainak az európai normák, az európai dokumentumok sz elleme és betűje szerinti elismerését, garantálását és gyakorlati érvényesülésének biztosítását, a feltételek megteremtését. Technikai kérdés, tisztelt Ház, hogy mindez egy vagy két dokumentumban rendezhető. Az azonban a kormánynak határozott állásfoglalás a, hogyha két dokumentumban oldjuk meg - tehát egy, az alapelveket rögzítő és egy, a kisebbségi kérdést részletesebben taglaló dokumentumban , akkor ezek szoros jogi kapcsolatban kell hogy legyenek egymással. A kormánynak határozott meggyőződése, hogy az alapszerződések megkötése Szlovákiával, Romániával, nem hátrányos Magyarország vagy szélesebb értelemben a magyarság számára. Ellenkezőleg: a határok megerősítése, sérthetetlenségük újbóli elismerése, a területi követelések kizárása ugyanis nem új
