Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
552 középeurópaiakat, a hat társult tagországot vagy ezen belül a négy visegrádi országot kellene a bővítés első hullámába bevonni. Mások úgy gondolják - nyilván az északi, új tagok , hogy elsősorban a balti országok felé kell a bővítést elindítani. A déli szárny pedig természetesen azt mondja, hogy a két mediterrán sziget, a régóta társulási megállapodással rendelkező Ciprus és Málta felvételével nem szabad késlekedni. Azt lehet mondani: az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy az 1996ban kezdődő - és mé g nem tudjuk, hogy milyen hosszú időt igénybe vevő - kormányközi konferencia előtt érdemi tárgyalások semelyik országgal nem fognak megkezdődni, csak ezt követően kerül majd sor a bővítésre. Az Európai Unióban jól érzékelhető, hogy a fenntartások általában a bővítésnek, illetve egyegy csatlakozó országnak a belső viszonyokra gyakorolt hatásával függnek össze, vagyis hogy miképpen befolyásolja majd a bővítés, egyegy ország belépése, csatlakozása az Európai Unió belső kohézióját. Ezért is támaszt az Európai Unió ennyire szigorú követelményeket; elsősorban, de nem kizárólag gazdasági követelményeket, hiszen például a jogrend harmonizációja éppen olyan elengedhetetlen feltétel, mint a gazdaság korszerűsítése, korszerű szerkezetének, versenyképességének megtere mtése. (9.20) Ezzel szemben a NATOban főleg a bővítés külső hatásait mérlegelik. Hangsúlyozzák, hogy a bővítésnek a stabilitást és nem új megosztottságot kell szolgálnia. Hangsúlyozzák, hogy nagy figyelmet kell fordítani az átmenetileg, a bővítés első sza kaszában kívül maradó országokra. A legnagyobb hangsúlyt Oroszország kapja, Oroszország - ahogy fogalmazzák - jogos biztonsági igényeinek a figyelembevétele, mérlegelése, Oroszország szempontjainak a mérlegelése, annak hangsúlyozása, hogy Oroszországot a b ővítéssel párhuzamosan mindenképpen be kell vonni egy majdani összeurópai biztonsági architektúra létrehozásába. Újabban érzékelhetően nagyobb figyelmet kap Ukrajna is, mint amely ország a bővítés első hullámában semmiképpen sem lesz érintett, s talán a ké sőbbi szakaszokban sem. A NATO ugyanakkor az Európai Unióhoz képest egyszerűbb követelményeket támaszt a csatlakozással kapcsolatban. A haderő konformitása - ami az első helyen szerepel - messze nemcsak a technikai, technológiai kompatibilitást, az összeil leszthetőséget jelenti, hanem a haderőreformot, a katonai költségvetés átláthatóságát, a NATOkonform védelmi tervezést és egy sor más dolgot. Természetes követelmény - a NATOban is hangsúlyozzák , hogy a NATOtagság, a csatlakozás nem egyirányú utca, ho gy az új tagok járuljanak hozzá saját térségük biztonságához és a közös védelemhez is. Erősödik az Európai Unióban és a NATOban, tehát az euroatlanti közösségben az a felfogás, hogy az Európai Unió és a NATO bővítésének együtt, párhuzamosan kell haladnia, ami nem szükségképpen jelent egyidejűséget a csatlakozás számára. A követelmények között is sok az azonos. Az alapelvek érvényesítése - mint a parlamentáris demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása vagy a piacgazdaság érvényesülése - mindkét szervezetben alapkövetelmény a csatlakozók számára. De az is alapkövetelmény, hogy megoldatlan területi vitákkal, megoldatlan kisebbségi problémákkal nem lehet csatlakozni az Európai Unióhoz vagy a NATOhoz. Ezt nagyon nyomatékosan hangsúlyozzák Brüsszelben. Sem az Európai Unió, sem a NATO nem kívánja importálni KözépEurópa feszültségeit, KözépEurópa országainak egymás közötti vitáit. Magyarország számára a különbség az Európai Unió és a NATOhoz való csatlakozás szempontjából abban van, hogy a z Európai Unió feltételeit lényegesen nehezebb teljesíteni. A NATO feltételeit könnyebb teljesíteni, ugyanakkor a NATO esetében több a számunkra bizonyos értelemben kiszámíthatatlan, pontosabban nem rajtunk múló tényező, hanem azok a stratégiai megfontolás ok, amelyekről beszéltem. Így a NATO bővítésének folyamata felgyorsulhat, lelassulhat; ezért nem lehet azt mondani, hogy irreális Magyarország akár 1996ban történő csatlakozása, hiszen felgyorsulhat a bővítés. Ugyanakkor azok sem tűnnek túl pesszimistának , akik ennél későbbre teszik a NATOcsatlakozás lehetőségét.
