Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 21 (57. szám) - Döntés Házszabálytól való eltérés tárgyában - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz):
512 ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Tisztelt Országgyűlés! A házbizottság a Házszabály 23. §ának m) pontjában foglalt jogköre alapjá n, a Házszabály 140. §ának megfelelően - figyelemmel az alkotmányügyi bizottság véleményére is, javaslatot terjesztett elő a Házszabálytól való eltérésre H/581. számon. Eszerint a nyugellátások és nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások márciusi emelé séről szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatala során az Országgyűlés úgy térjen el a Házszabály 106. § (9) bekezdésében foglalt ötnapos határidőtől, hogy a Házszabály 106. § (6) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a törvényjavaslat zárós zavazására öt napon belül, a módosító javaslatokról történő szavazás napján, 1995. február 21én, azaz még ma kerüljön sor. Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály értelmében a határozathozatal előtt képviselőcsoportonként legfeljebb egy képviselő felszólalhat . Írásban előre jelezte felszólalási szándékát dr. Trombitás Zoltán, a Fidesz képviselője. Megadom a szót. DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormányzati tehetetlenség és a koalíción belül zajló viták eredménye az, hogy most a ko rmánytöbbségnek az ellenzék jóindulatát kell kérnie ahhoz, hogy a nyugdíjemelést kifizethesse - akkor, amikor rendelkezik a teljes kormányzati hatalommal, felhatalmazással és apparátussal. Természetesen az ellenzékben megvan a jóindulat, és megszavazza a H ázszabálytól való eltérést, hogy a nyugdíjemelés minél hamarabb kifizethető legyen. Miért került erre sor? Későn került benyújtásra a nyugdíjemelési javaslat. A Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára, Kökény Mihály végszavában ugyan megpróbálta a fe lelősséget a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatra kenni, hogy ők késlekedtek a javaslat benyújtásával, de azt hiszem, nem helyes a másra mutogatás a kormányzat részéről. A kormányt támogató pártok körömszakadtáig ragaszkodtak a társadalombiztosítási önkormány zatok létrehozásához annak ellenére, hogy számtalanszor felhívtuk a figyelmüket a kérdéskör megannyi problémájára, többek között a jelen problémára is, még két évvel ezelőtt. Ha pedig létrehozták és működtetik ezeket a drága, százmilliókat felemésztő intéz ményeket ahelyett, hogy ezt a pénzt a kisnyugdíjasok megélhetésének javítására fordítanák... (Felzúdulás.) ..., akkor legalább működtessék rendesen őket. Ha már segíteni nem tudnak, legalább ne akadályozzák a parlament gyors nyugdíjemelését. Második: a beny újtott javaslat szemérmetlenül alacsony emelést javasol. Ezen az ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaink is igyekeztek valamelyest emelni, valamit javítani. Azonban a kormánypárti képviselőtársaink javaslatában több volt a propagandaelem, mint a valós emelési szándék. Valójában csak egy százalékot voltak hajlandók emelni javaslatukban. Ez a megoldás olyan mérhetetlenül alacsony volt az akkori ígérethalmazhoz képest, amit az elmúlt években itt a parlamentben elmondtak, hogy úgy döntöttek, nem lenne jó, h a erről a kérdésről konstruktív vita zajlana le a parlamentben. Ezért a részletes vitában nem nyílt rá lehetőségünk, hogy megismerjük a szociális bizottság álláspontját, érveit a mellett, hogy miért ilyen kevés az emelés az eddigi hangzatos ígéretek helyet t. Így az ellenzék nem kapott lehetőséget arra, hogy részletesen megismerje, megvitassa, a közvélemény elé tárja kritikáját és valóságos, konstruktív javaslataival próbáljon segíteni a nehéz helyzetben levő nyugdíjasok sorsán. (Zaj.) Ez nyilván ez nem volt véletlen. A szocialista párt és a szabaddemokraták nem kívántak a közvélemény előtt szembesülni korábbi ígéreteik újabb és újabb megszegésével. (Zaj. A képviselők tapssal szakítják félbe a felszólalót.) Köszönöm a tapsot, képviselőtársaim. Ha a konstruktí v vita el is maradt, amit őszintén sajnálunk, de az ellenzéki pártok e nehéz helyzetben is megtették a magasabb nyugdíjemelési javaslatukat. (Derültség.) (17.10)
