Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP):
51 Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Semjén Zsolt képviselőtársunknak, Kereszténydemokrata Néppárt, őt követi Selmec zi Gabriella képviselőtársunk, a Fideszből. DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr, és kérem megértését, hogy az előző felszólalásomhoz hasonlóan itt is az általános megállapításokat néhány részlettel támaszthassam alá. És ennek fejében a részl etes vitánál rendkívüli önmérsékletet fogok tanúsítani. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP) : Köszönöm. Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási alapok önkormányzatai és a kormány jelentős késéssel nyújtották be az 1993. évi zárszámadá si törvényjavaslatot. Sajnos, megismétlődött az elmúlt évek hibás gyakorlata, ez a zárszámadás is az állami költségvetés hasonló időre vonatkozó, zárszámadási törvényjavaslatának tárgyalása és elfogadása után került benyújtásra. Ez azt jelenti, hogy a parl ament, amennyiben esetleg el szeretne térni a már elfogadott 1993. évi állami költségvetés zárszámadása által megengedett mozgásoktól, akkor módosítania kellene azt is. A társadalombiztosítási alapok az államháztartás részei, amelyet mintegy megkoronáz az állami költségvetés. Ezért értelemszerűen előbb kellett volna az alapokról szóló törvényt elfogadni, vagy legalábbis az állami költségvetéssel együtt tárgyalni azt. A most benyújtott zárszámadási törvényjavaslat csak pénzügyi szempontból próbál eleget tenn i a zárszámadási kötelezettségnek, de nem szól a tartalmi kérdésekről. Pedig 1993 a magyar egészségügyi reform egyik döntő esztendeje volt. A reformlépések végrehajtását részben a Népjóléti Minisztérium mint jogszabályalkotó, részben az Egészségbiztosítási Pénztár mint szerződéskötő és finanszírozó végezte. Az egész költségvetési beszámoló hiányos, ha a pénztár eme tevékenységének részletes megítélésére nem nyílik lehetőség. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a hagyományos zárszámadási törvény kereteibe neh ezen illeszthető be egy ilyen beszámoló, de a törvényjavaslat mellékletében ez a szöveges beszámoló mindenképpen szükséges lenne. A hiány rendezésének két változata kerül bemutatásra a 2. §ban. Mindkét esetben a költségvetés átad a Nyugdíj Alapnak 2 milli árd 52 millió forintot, ami az átmenetileg tb által finanszírozott kiadások túllépése miatt garanciális kötelezettsége az államnak. Az "A" esetben az elmaradt vagyonjuttatás miatt kiesett hozamot pótolná 2 milliárd 824 millió forinttal, illetve miután az A lap 5 milliárd forint értékben értékpapírt bocsátott ki, annak fele már fedezetet nyújt a hiány rendezésére, a másik felét a költségvetés az 1992. évi tbhiány rendezésére átveszi és a arra visszafizetési kötelezettségeket vállal. A "B" esetében az elmarad t vagyonhozam fejében csak 349 millió forintot adna a költségvetés, és a kibocsátott értékpapírok fejében befolyt összeg fedezné a hiányt. Miután a korábbi kormány által vállalt kötelezettségeknek - az 1992. évi LXXXIV. törvényben - az "A" megoldás felel m eg, így mi is ezt támogatjuk. A 4. §sal kapcsolatban megalapozatlannak tartom azt az ebben a törvényjavaslatban is képviselt álláspontot, miszerint a működési költségek a bevételi főösszeg növekedése esetén automatikusan nőnek, miután előirányzatuk másfél százalékban került megállapításra. Több bevétel miatt nem lesz feltétlenül drágább a működtetés. A 6. §ban ugyanaz történik, mint a Nyugdíj Alap esetében, csak az összegek változnak. Az "A" változat esetében az állami költségvetés a fennmaradó hiányt, am it már a kibocsátott értékpapírok sem fedeznek, átvállalja, megnevezve külön a még nem profiltisztított kiadásokra és az át nem adott vagyon hozamára eső összegeket. Természetesen itt is kapcsolat van az 1992. évi hiány rendezésével.
