Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP):
52 A "B" változat esetén minimális, 1 milliárd 788 millió forint az állami költségvetés kötelezettségvállalása, amit a nem profiltisztított kiadások túlszaladása fejében ad, a hiány többi, 12 milliárd 366 millió forint összegét az Alap kezelője értékpapírkibocsátással rendezné. A változás az, hogy az értékpapír "legalább 1 éves lejáratú", szemben az eredeti törvény 10 éves lejáratával. Ha ezt komolyan venné az Alap kezelője, akkor ez már most a jövő évi költségvetés számára komoly terhet jelentene. Csakúgy, mint a Nyugdíj Alap ese tében, itt is az "A" változatot támogatjuk, mert különben olyan terhek rakódnának az Egészségbiztosítási Alapra, ami a jövőben fokozná annak likviditási problémáit. Sajnos, jelentősen elmaradt a tervezettől a települési önkormányzatok költségmegtérítése a közgyógyellátási igazolványok kibocsátásával kapcsolatban, amit a 7. § (2) bekezdése mutat be. A 8. §sal kapcsolatban: annak ellenére, hogy az 1992. évi LXXXIV. törvény 11. § (1) bekezdés b) pontja alapján be kellene mutatni az egészségügyi kiadásokat mos t már részletesen is, a társadalombiztosítás az egészségügyi kiadások megfelelően részletes mérlegét nem készítette el. A 3. számú mellékletben tételes kimutatást kellett volna adni a "Vállalkozások, alapítványok" rovatra, hisz' itt nem a teljesítményfinan szírozás elvei érvényesültek, hanem feltehetőleg az alkué. Az alapkérdés pedig az: ki és miért került be ebbe a kedvezményezett rovatba? Erre csak tételes vizsgálat adhat feleletet. Aztán pontosan mit takar a likviditási helyzet javítása címén kiadott jele ntős, 1 milliárd 364 millió forint? Számos kérdés megválaszolatlan, számos rovat így több, mint rejtélyes. Ezért is hiányzik a szöveges beszámoló. Amennyire örvendetes, hogy a gyógyászati segédeszközökre fordított kiadásokban megtakarítás jelentkezett, ann yira elgondolkodtató, hogy sajnos, ezen a területen a tb támogatott körben nincs egészséges importverseny és a segédeszközökre szorulók több százezres tábora korszerűtlen, esetleg fizikailag megterhelő, funkcionálisan nem kielégítő segédeszközök használatá ra kényszerül. Az egyik legellentmondásosabb szakasz a 10. §. Tisztázni kellene először egy alapelvet. A társadalombiztosítási alapok az államháztartás részei. Parlament által jóváhagyott költségvetéssel gazdálkodnak. (19.10) Nagyobb kiadásra csak annyiba n használhatnak fel többet, amennyivel többre a parlament felhatalmazást adott. Az alapok működését az 1975. évi II. törvény és a minden évben aktuális költségvetési törvény szabályozza. Többletműködési kiadás csak előre nem látható új funkciók esetén lehe tséges, de semmi esetre sem függ a bevételi többlettől. Az alapok kezelőinek kötelező a parlament által jóváhagyott éves költségvetésen belül tervezni kiadásaikat, azt nem léphetik túl. Az 1992. évi LXXXIV. törvény 14. § (4) bekezdése még továbbmegy és elő írja, hogy az alapok kezelése tekintetében döntési jogosítvánnyal rendelkező szervek csak a működési költségvetés előirányzatán belül határozhatják meg a bér, érdekeltségi, felújítási, beruházási és dologi költségeiket. Ezek után rendkívül furcsa, hogy a benyújtott javaslat indoklásához készített mellékletben - ez az utolsó táblázat számozás nélkül - feltüntetésre kerül, hogy a felügyelőbizottság, az önkormányzati közgyűlések saját hatáskörben, a törvénnyel ellentétben milyen mértékben módosították a működ ési költségvetést. Mi indokolta a (2) bekezdésben a működési tartalék igénybevételét, amikor 1 milliárd 679 millió forint maradvány keletkezett az (1) bekezdés szerint? Nem szólva az 1992es működési pénzmaradvány igénybevételéről, amikor gondok vannak a ' 92es hiány rendezésével, amit a '93as hiány rendezésének "B" variánsa mutat.
