Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
50 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Több képviselőtársam kapacitált arra, lépjek vissza - az időre való tekintettel is - a hozzászólástól. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen cselekvési lehetőségeink vannak, de i lyen zárszámadás mellett akkor sem tudok elmenni szó nélkül - de ígérem, hogy mondanivalómat nagyon rövidre fogom. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló anyag 1994 decemberében került a képviselők elé. Az ennek kapcsán felmerülő legfontosabb kérdés számomra az, hogy mikor rendezzük végre megnyugtatóan a közpénzekkel történő gazdálkodást. A társadalombiztosítás gazdálkodását és működését annak idején nem gondolták koncepcionálisan végig. Utalok itt az Állami Számvevőszék jelentéseiben leírtakra, amely szerint a kifogásolt gyakorlat nem változott, az Állami Számvevőszék által jelzett gondok nem oldódtak meg 199192 óta. (19.00) Feltétlenül szabályozásra szorul a társadalombiztosítási alapok számviteli rendje. Legsúlyosabb hiányosság a járulék- és folyószámlanyilvántartás területén tapasztalható. Az ÁSZjelentésben többször olvasható ugyanis, hogy gondot jelent a beszámoló egyes részeiben szereplő adatok valódiságának, pontosságának igazolása. Mielőbb meg kell szüntetni a joghézagokat. A jogszabályoknak egyértelműen kell rendelkezniük a tbalapok működéséről, ne fordulhasson elő egy esetleges értelmezési jogvita, súlyosabb esetben a pénzeszközökkel történő kártyázás. Szemléletes példát nyújtanak erre az értékpap írügyletek. A 100 millió forint feletti értékpapírvásárlás az önkormányzat elnökségének hatáskörébe tartozott. Az 1993. évi gazdálkodás során több esetben megkerülték az elnökséget, úgy, hogy ugyanazon a napon több, kisebb összegű szerződést kötöttek, bá r összértékük meghaladta a már említett értékhatárt. Ehhez kapcsolódik szorosan, hogy nem készült nyilvántartás a letéti szerződésekről, igazolásokról, a trezorokban elhelyezett értékpapírokról. Elfogadhatatlan, hogy az állami közintézményeket terhelő tbt artozások ilyen mértékben emelkedtek. Megítélésem szerint többek között megoldást fog jelenteni az állampénztár, a kincstári rendszer megteremtése, mely szabályozná ezen pénzeszközök kezelését. Az elmondottak alapján javaslom a szabályok kidolgozásánál kit érni a felelősség kérdésére is. Gondolok itt a kormányzati felelősségre és magára a társadalombiztosítás gazdálkodási felelősségére is. Az előző kormány nem kezelte megfelelően a tartozásállomány kérdését. Ez megnyilvánult a tartósan állami tulajdonban lév ő szervezetek tartozásainak kiegyenlítésében, a privatizáció folyamatában, a társadalombiztosítással szembeni kötelezettséget sem kezelték kellő komolysággal, és ebben az esetben az időtényezőnek óriási, döntő szerepe van. A hiányfinanszírozás megoldatlans ága egyre feszítőbb kérdés. A társadalombiztosítási alapok eladósodási folyamata megindult és veszélyezteti a biztosítottak jövőjét. Álláspontom szerint a kormányzati felelősségen túl az egyéni felelősség körét is szabályozni szükséges. Megmagyarázhatatlan , hogy a nagy értékű épületberuházás eredeti tervekhez képest nem érte el célját. A költségkeret túllépése mellett az épület műszaki adottsága sem teszi lehetővé egy helyen az Egészségbiztosítási Pénztár és a Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság elhelyezését. Mi ért? - merül fel a kérdés. A benyújtott törvényjavaslat kapcsán számtalanszor feltehetnénk a kérdést. Tisztelt Ház! Javaslom: a törvény, az abban foglalt "B" változat elfogadásával egy időben a zárórendelkezések körébe kerüljenek be az Állami Számvevőszék javaslati pontjai, melyeket az 1993. évi zárszámadáshoz kapcsolódó jelentésben olvashatunk.
