Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 14 (95. szám) - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
4523 magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényben meghatározott közirat állam- vagy szolgálati titkot tartalmazó válfaja". Erről van szó. Véleményem szerint a 12. pont alatt definiált titokbirtokosok közé felveendő még a minősítés kezdeményezője, a minősítő, továbbá az is, aki az ügyintézés során a minős ített adatot megismerte, és akinek a 3. pont szerint a minősített adatot továbbították. Újabb kritikus pont az államtitok érvényességi ideje is. Erről már vezérszónok képviselőtársaim - úgy kormánypárti, mint ellenzéki oldalról - többször szóltak. Ennek ma ximumát a 3. § (2) bekezdése 90 esztendőben adja meg. Véleményem szerint ez totális abszurdum, hiszen fél évszázad bőven elegendő, sőt sok is erre. Képviselőtársaim - köztük Kőszeg Ferenc képviselőtársam - a vita általános szakaszában már számos történelmi abszurdoidot adtak elő arra nézve, hogy ha elődeink is ilyen időkorlátokkal dolgoztak volna, akkor akár a történetírás, akár pedig a közműveltség bizonyos elemei hol tartanának ma. Nem beszélve a technikai természetű újításokról. Ide kapcsolódik a szolgál ati titok 20 éves maximuma is, mely - véleményem szerint - 15 esztendőre nyugodtan csökkenthető. A 6. § a minősítésre jogosultak körét vonja meg. Azt hiszem, semmi sem indokolja, hogy a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára külön kiemelten kapjon ilyen minősítő jogot, főleg akkor, ha a többi politikai államtitkár nem kap ilyet, de azért is felesleges ez talán, mert e jog a (2) bekezdés értelmében úgyis átruházható rá. Kissé túlzottan rugalmasnak látom a kormány ügyrendje szerint működő testü letek vezetőire vonatkozó szöveget is, ezért azt az indítványt támogatom, amelyik ezt egy kicsit szűkítené, mert hiszen az eléggé megfoghatatlan, hogy mit takar a megfogalmazás, továbbá mert az ilyen testületek és vezetőik számára a lehetőség azután nyakló nélkül szaporítható lenne, ha ez így maradna. További kérdés, hogy a minősítésre kizárólag az e körben megnevezettek jogosultake. Ezt azért kell fölvetni, mert más szervezeteknél is keletkezhetnek éppen a fölsorolt szervekhez - úgy, mint a köztársasági e lnök irodájához, a Legfelsőbb Bírósághoz, az Akadémiához, egyes minisztériumokhoz - intézett olyan iratok is, amelyek közzététel esetén sérthetik az irat keletkeztetőjének érdekeit, vagy befolyásolhatják a szerv működését. Ennek a bekezdésnek a v) pontja v iszont kártyavárként dönti össze a szépen, tételesen megformált kört, mely aggályosan fölsorolja, hogy ki minősíthet egyáltalán titkos iratot. E pont ugyanis azt mondja: "a törvény által minősítésre jogosított személy". Most már nem lehet tudni akkor, hogy konkrétan kiről, kikről, netán esetleg bárkiről lehete szó. Tisztelt képviselőtársaim, ezt a kérdést azért is nyomatékosan kell fölvetni, mert a 7. § (1) bekezdése azt mondja, hogy a titkokat képező adatot minősíteni kell. De ki minősít? A (2) bekezdés s zerint ezt a minősítést az kezdeményezi, akinél feladata végrehajtása során az adat keletkezik. És főként azért kell vagy azért is kell föltennem ezt a kérdést, mert a minősítők köréből az országgyűlési képviselő hiányzik. Ezt azért emelem ki, mert az orsz ággyűlési képviselő feladatának végrehajtása során - és nemcsak a honvédelmi vagy a külügyi bizottságban dolgozó képviselők, de bármelyikünk esetében - keletkezhet olyan adat, amelyet nem elég fejben tartani - bár az a legcélszerűbb , de amely adat nem bi ztos, hogy a végzett munka célját tekintve célszerű, ha azonnal publikussá válik - hogy finoman fogalmazzak. Az országgyűlési képviselők ráadásul esküt tettek, némelyikünk már többször is arra nézve, hogy a tudomásunkra jutott állam- és szolgálati titkot m egőrizzük. Valamennyien vettünk és veszünk részt rendszeresen zárt üléseken, olyan üléseken tehát, amelyeknek jegyzőkönyvéből az ott elhangzottakból tartalmilag sem lehet idézni, nem beszélve a "szigorúan titkos" minősítéssel érkező, saját hatáskörben megs emmisítendő, baleset esetén föl nem bontandó, hanem például a Külügyminisztériumnak visszaszármaztatandó tájékoztatókról. Ha pedig a képviselő ilyen esküt tett, értelemszerű volna, hogy maga is minősíthessen iratot, olyan iratot, amely tőle származik. Ha p edig a minősítést - a (2) bekezdés szerint - az kezdeményezi, akinél az adat keletkezett, akkor a képviselőt a törvény által feljogosított
