Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 14 (95. szám) - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
4524 személynek kellene tekinteni. Ha ez így van, ha ebbe az értelmezésbe beletartozik a képviselő is, akkor természetesen ez pusztán egy indokló résznek tekinthető. Ide tartozik az is, hogy titkot nemcsak annak kellene minősítenie, akinél az adat keletkezik, hanem esetleg akihez érkezik, hiszen a külső keletkeztetők egy nagy csoportja a tervezet szerint nem rendelkezik minős ítési joggal, holott az irat tartalma a minősítést esetleg indokolttá teszi, nem szólva arról, hogy van, akinek egy adatsor minden részletessége ellenére semmitmondó, míg aki tudja, hogy pontosan miről van szó, annak számára az adatok fele is elegendő ahho z, hogy világosan lássa; aki vele együtt tudja, hogy miről van szó, de nem jogosult az adat ismeretére, annak a számára bizony titokról van szó, és azokkal szemben, azok felé, azok ellen a titok - legyen az állam- vagy szolgálati titok - bizony védendő. Id e tartozik az is, hogy a 7. §t célszerű volna kiegészíteni - és ezt a javaslatot támogatom , annak érdekében, hogy beadvány esetén, ha a keletkeztető ezt kéri, az adatot minősíteni, tehát védeni legyen mód. Az is szükséges volna, ha a minősítésről kötele ző volna tájékoztatni a korábban fölsorolt titokbirtokosokat is. Véleményem szerint pontatlan a minősítés felülvizsgálatára vonatkozó passzus (4) bekezdése, amely azt mondja, hogy a minősítés kezdeményezésére, a minősítésre, a felülvizsgálatra kötelezettek a mulasztásért felelősséggel tartoznak. (10.50) Szerintem azért pontatlan ez a megfogalmazás, mert nincs konkrét szankció megállapítva benne, és ezért gyanítható, hogy csupán megfoghatatlan politikai felelősségről lehet szó, amit így rögzíteni különösebbe n talán nem szükséges és nem értelmes dolog, mert a politikai felelősséget az illető, ha valami történik, akkor, úgymond, szóban vagy vállalja vagy nem, de amikor a politikai felelősség megállapításra kerülhet egyáltalán, az illető jószerivel már nincs poz ícióban, vagy azért, mert az a konzekvenciája a politikai felelősség vállalásának, vagy pedig ha az egyáltalán elvben megállapítható, a mulasztás és az esetleg okozott valódi kár miatt igazi felelősségrevonás már nem következhet be. A 10. § (6) bekezdéséve l kapcsolatban azt hiszem, hogy sokunk szerint abszurdumról van szó azt illetően, hogy a legfőbb ügyész, a kormány tagjai és más meghatározott vezetők az irányításuk alatt álló szerv adatainak minősítését felülbírálhatják vagy megszüntethetik. A korábbiak szerint az itt érintett iratok nyolcvan évre is titkosíthatók, ami álláspontunk szerint elfogadhatatlan. Zavaró, sőt erősen nyugtalanító az is, hogy ki az úgynevezett "érintett", aki engedély birtokában megismerhet bizonyos adatokat. (A jegyzői széket dr. Kiss Róbert és Sasvári Szilárd foglalja el.) A 14. § azt mondja: "A kérelemben meg kell határozni azt az adatot, amelyre a kérelem irányul." Az érintett - akit nevezzünk az egyszerűség kedvéért állampolgárnak vagy illetőnek , tehát az illető hogyan kérhet i, hogy milyen adatot szeretne megismerni, ha azt sem tudja biztosan, hogy van róla ilyen adat. Úgy állna a dolog, hogy ha tud róla, elvileg kérheti, ha meg nem tud róla, annál jobb. Ami itt a törvényjavaslat szépen szőtt szövetéből felfeslik, az enyhén sz ólva nyomasztó, különösen egy ilyen szép, demokratikus és liberális indoklású javaslatban. Ugyancsak a felelősség kérdését érinti a 18. § f) pontja is, amely a titokbirtokos szerv vezetőjének tennivalóiról rendelkezik. Ez ugyanis azt mondja, hogy - idézem - "A vezető biztosítja, hogy a minősített adat útja hitelesen követhető, titoksértés esetén a felelősség megállapítható legyen." Az a nagy kérdés, hogy mi van, ha az ország biztonságát veszélyeztető vagy ténylegesen is kárt okozó módon államtitok szivárgot t ki, jutott illetéktelen kezekbe, ezt meg is állapítják az arra hivatottak és megállapítják x felelősségét is. Kérdés, hogy mi történik xszel? A titkos ügykezelés fejezeténél csupán annyit szeretnék megjegyezni, hogy bármilyen szupertitkos ügyről is legy en szó, a titkos ügyekkel foglalatoskodókat a magyar nyelv a titkos ügy kezelőjének nevezi, nem pedig titkos ügykezelőnek. A titkos ügy kezelője ugyanis az, aki az állam-
