Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 14 (95. szám) - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
4522 Ami az előterjesztés alapelveit, célkitűzéseit illeti, azok megfelelnek a jogállamiság követelményeinek és az európai jogi normáknak - ezeket tételesen a részletes vitában nem érintem , mivel a javaslat egyszerre kívánja szolgálni a rendszerváltozás kezdete óta létrejött, szükségszerűen kaotikus titokügyi állapotok megszüntetését. Azzal is egyet lehet érteni, hogy áttekinthető titokkezelési és titokvédelmi rendszerre van szükség a közigazgatásban, és azzal is, hogy a javaslat - néhá ny rendelkezéstől eltekintve , jó lépéseket tesz a titkokkal való visszaélések visszaszorítására. Garanciális szempontból megfelelőnek tartom a minősítésre jogosultak körének és az eljárás szabályainak, valamint magának az államtitoknak, a titokkörnek a m eghatározását is a vitatható részletek ellenére, de ezekről később. (10.40) Annak ellenére, hogy - mint említettem , a legjobb résznek az indoklást tartom, egy negatív sajátosságot ki kell emelnem. Arról van szó, hogy kiderül, a nyilvánosságnak már nem az t a fontos tájékoztató szerepet szánja a kormány, amit az az utóbbi években betöltött. Az információ ugyanis nemcsak a nyilvánosság elől záratik el sokszor indokolatlanul is, de az érvelés szerint a fordított kapcsolat sem mindig kívánatos. A törvénytervez et elfogadása után még az sem volna lehetséges ebben a formában eszerint, hogy a szakértők megismerhessék a társadalom véleményét, pontosan abban az ügyben például, amin a kormány számára dolgoznak azért, hogy munkájukat - idézem a javaslatból - "a nyilván osság befolyásolásától mentesen végezzék". Eszembe jut egyik híres irodalmi folyóiratunk főszerkesztőjének egy, a nyolcvanas években született ironikus mondata, amely úgy szól, hogyha egy műről kritikát írsz, ne olvasd el előtte, mert az csak befolyásolja a véleményalkotást. (Derültség.) Komolyra fordítva a szót, az indoklásban sajátosan keveredik a múlt úgynevezett szocialista gyakorlatának elvetése, a jogos szigorítások igénye, valamint a demokrácia, a liberális jogállam követelményeinek néhol sajnos csak frázisszerű emlegetése. Az indoklás leszögezi, hogy az elmúlt negyven évben a társadalmi tulajdonban - vagyis a mindenki tulajdonában - lévő közirat presztízse elveszett - ez sajnos igaz , a védelem rendszere fellazult, viszont ezzel párhuzamosan az egye s szervezetek saját információik védelmére külön titkosítási rendszereket vezettek be. Ugyanakkor az a liberális elv is kifejtésre kerül az európai normákra és a magyar alkotmányra való hivatkozással, hogy az információszabadság korlátozása csak kivételkén t jöhet szóba. Túl sok itt a kivétel, 160 esetről van szó. Az indoklást illetően csupán egyetlenegy, de annál beszédesebb megfogalmazást, egy szóhasználatbeli sajátosságot említek itt. Azt mondja az általános indoklás, hogy - idézem - "a demokratikus állam berendezkedés egyik meghatározó ismertetőjegye a közigazgatás nyitottsága" - nagyon helyes , "az állampolgár részéről történő átláthatósága" - szintén. De: "enélkül a demokratizmus legfontosabb jellemzőjének, a részvételnek, a képviseletnek, az ellenőrzés nek a megvalósulása pusztán formalitás". A szó, amit kifogásolok, tisztelt képviselőtársaim: a "demokratizmus". Ismerős a fogalom, hogyne volna ismerős az elmúlt évtizedekből, vegyes tartalmai ott lebegnek valahol a szocialista demokrácia, a demokratikus c entralizmus kategóriáját már elhagyva, a nyolcvanas évek környékén, talán irányt is véve már a jelző nélküli demokrácia felé. Szükségesnek tartanám - módosító indítványt ehhez nyilván nem volt szükséges beadni , ha az indoklásból ez a politikai öszvérkate gória kikerülne és helyét egyszerűen csak a "demokrácia" szó venné át. Ezt a szót rengetegen használják, koptatják ma; ha valahol, akkor itt igazán helye volna. De nézzük a javaslat néhány konkrét pontját és az azokhoz kapcsolódó indítványokat! A 2. § szól a minősített adatról, mondván, hogy ilyen, a titkot tartalmazó, a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényben meghatározott minősített közirat is. Ezzel kapcsolatban kell megjegyezni, hogy a levéltári törvény jel en formájában nem határozza meg a közirat minősítését, ezért azt az indítványt támogatom, ami egy olyan, félreérthetetlenebb megfogalmazást rögzítene, amely így szól: "a köziratokról, a közlevéltárakról és a
