Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 13 (94. szám) - Dr. Torgyán József (FKGP) - a miniszterelnökhöz - "Miért dob ki a Magyar Televízió közel félmilliárd forintot az ablakon, avagy sportközvetítés címén kinek a kezébe vándorol ez az összeg?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
4426 ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Kép viselő úr, a kérdés feltevésére három perc áll rendelkezésre. Legyen szíves a kérdést megfogalmazni. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm szépen, elnök asszony, a figyelmeztetését - valóban az öt perc volt most a tudatomban... (Derültség.) Kérdezem ezek utá n az államtitkár urat: a kormánynak vane ereje, hogy az ilyen, szerteágazó ügyekben rendet teremtsen? Mit kíván tenni ennek a költségvetés számára előnytelen helyzetnek a feloldására? Végül: megengedhetőnek tartjae, hogy pályáztatás nélkül újabb szerződé st kötöttek, és ezzel újabb kárt okoztak? Várom a válaszát. Ennyivel rövidebben fogok az utolsó viszontválasznál szólni. Köszönöm. (Derülség. - Közbeszólás a bal oldalról: Nem létezik!) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! A Magyar Televízió és a sportközvetítések jogával rendelkező egyesületek, illetve országos sportági szaks zövetségek között évtizedekre visszanyúló érdekellentét húzódik, tudniillik a Televízió érdeke mindig az volt, hogy olcsón szerezze meg a közvetítés jogát, ugyanakkor a sportszervek ebből több bevételt szerettek volna realizálni. Az elmúlt évtizedben, a re klámok megjelenésével az azokból származó bevételeken történő osztozkodás még a sportesemények közvetítési díjainál is fontosabb kérdéssé vált. A sportrendezvények szervezői lényegesen több reklámbevételhez jutottak a közvetített események révén, mivel a k ihelyezett táblák, feliratok reklámértéke így megnőtt, a Televízió viszont emiatt alacsonyan tartotta a közvetítési díjakat, és a közvetítés környezetében értékesítette a rendelkezésre álló reklámidőt. A közvetítések szakmai összetételének fő irányelveit é s a konkrét árakat a Magyar Televízió és az Országos Testnevelési és Sporthivatal szerződésben rögzítette. A sportegyesületek, országos sportági szakszövetségek jogállásának megváltozásával az Országos Testnevelési és Sporthivatalnak a Magyar Televízióval kötött szerződése érvényét vesztette. A Szaknévsor ebben a helyzetben felismerte a sportközvetítések reklámértékét, és megvette az országos sportági szakszövetségektől a hat labdajáték - futball, kézilabda, kosárlabda, röplabda, vízilabda, jégkorong - tele víziós közvetítési jogát. Az üzlet lényege az volt, hogy mint reklámszerzésben járatos cég, a korábbiaknál kedvezőbb áron, több reklámot szerez a sporteseményekre, és ebből többet fizet a közvetített sportágak szakszövetségeinek. Megjegyzem: a szakszövetsé gek az egyesületekkel kötött megállapodás alapján az egyesületi mérkőzések után a sportegyesületek részére a kapott összegből fizetnek. A Magyar Televízió ebben a helyzetben a hat labdajáték belföldi eseményeinek közvetítésére csak a Szaknévsorral köthetet t szerződést. A szerződés lényege a következőkben foglalható össze: A Szaknévsor az esemény közvetítéséért a közvetítés során felhasználható reklámidő - ez általában az adásidő tíz százaléka - felét kéri, amelyben az elhelyezhető reklámokat ő helyezi el. A reklámidő másik fele a Magyar Televízió számára jelent ugyanolyan lehetőséget. Emellett a Szaknévsor a közvetítés során igénybe vett közvetítőkocsik költségének felét a Televízió számára kifizeti. A Magyar Televízió tehát nem fizet a sportes emények közvetítéséért, hanem reklámidőt enged át 50 százalékban - így aránytalan előnyről nem beszélhetünk.
