Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
4288 (12.00) Úgyhogy ez a fajta leépítési koncepció - hogy gondolok egy nagyot és a pillanatnyi pénzügyi zavarok miatt hírtelenjében megszüntete k ennyi, annyi és amannyi ágyat - nagyon súlyos zavarokat okozhat az egészségügyi ellátásban. Magyarország egészségügyi állapotában ez nagyon komoly probléma lehet, mert az kétségtelen tény, hogy a lakosság egészségügyi állapotának alakulásáért összegészéb en tíz százalékában felelős az egészségügy, mert a környezeti tényezők, az életmód, az egészségtelen szerekkel való visszaélés rendkívül sok ártalmat okoz. De a beteg emberek egészségi állapotának megváltoztatásában már nem tíz százalék az egészségügy szer epe. És ha beteg emberek ellátásában keletkeznek zavarok, akkor az bizony a halálozási statisztikákon is meglátszhat. Nem hiszem, hogy ennek további romlása célunk lehetne. Tehát mindenféleképpen rendkívüli átgondoltságot igényel. Gondolják végig, hogy azo kban a kórházakban, amelyeknek a neve elhangzott ebben az országban, most hogy dolgoznak, mekkora bizonytalanságban. Miniszter úr, ne haragudjon, de az egy kórház számára megmosolyogtató, ha azt mondják, hogy dehogy akarjuk mi bezárni, csak átalakítjuk szo ciális otthonná. A kórházi dolgozók számára ez nem megoldás, de még az sem, ha ápolási otthonná alakítják, hiszen az orvosoknak új munkahelyet kell keresni, és az aktív osztályon dolgozó magasan képzett nővérek is azonnal vesztik el munkájukat. Képviselőtá rsam azt mondja nekem, hogy és? Én pedig azt mondom erre, hogy igaza van, ha van erre idő, és nem egyik hónapról a másikra történik. Hiszen Magyarországon a mai lakásmobilitás mellett még akkor is nagyon nehezen tud átmenni az orvos az egyik kórházból a má sikba, ha éppen szükség lenne a munkájára, mert nem fognak tudni neki lakást adni. És mondjuk, lakni azért csak kell valahol. Tehát a kérdés ennyire nem egyszerű. És az orvosok szakképzettsége, az egyetemi képzés sokkal többet ér annál, mint hogy egy vállv onással intézzük el az ilyen magasan képzett emberek munkanélküliségét Magyarországon. Átképzési lehetőségek, pályamódosítások nélkül egyik napról a másikra tollvonással ellátási hiányokat és egzisztenciális bizonytalanságot kelteni rendkívül súlyos felelő sség, vagy inkább mondhatom nyugodtan: felelőtlenség ebben az országban. Nagyonnagyon sok olyan részletkérdés van az egészségügy reformjával kapcsolatban, amit igazán meg kellene vitatnunk. Tudniillik itt különféle felszólalásokban kormánypárti képviselőt ársaimtól sokszor hallok olyat, amit mi már számtalanszor végigvitattunk, végiggondoltunk és - összevetve a működő nyugati rendszerekkel - bizony egyértelmű volt számunkra, hogy nem szabad azt úgy meglépni. Az egyik dolog az alapellátásban a tételes teljesítményfinanszírozás. Nagyon sokszor mondták el nekünk a legkülönfélébb fórumokon - képviselőtársaim , az alapellátásban nagyon nagy mértékben az orvoson múlik a saját munkája. Fából vaskarika esete, hogy ve zessük be a tételes teljesítményfinanszírozást, de úgy, hogy az orvos ne tudja növelni a saját maga által leszámlázott munkát. Ilyen nincs, ilyen rendszer nincs. Amerikában is az van, hogy leszámlázza, az orvosok megőrülnek a számlázástól és a végtelenségi g nő az elvégzett vizsgálatok száma, mert az egészségügy megintcsak egy olyan speciális dolog, hogy nagyon sokféle vizsgálat indokolható szakmailag. Tehát direkt fékeket nehéz beépíteni, csak indirekt módon lehet fékezni a kiadásnövekedést. Tehát a háziorv osi ellátásban a tételes teljesítményfinanszírozás bevezetése azt jelentené, hogy költségrobbanás lépne be. Vagy még egy lehetőség, ha tételesen akarná - csak hogy mindenki értse, egy elemi példát mondok - a vérnyomásméréseket finanszírozni, akkor nevetség es összeget kellene fizetni egyért. Tehát ezt így, ilyenformán nem szabad megcsinálni. Egyáltalán nem véletlen, hogy azzal a rendszerrel indult el a háziorvosi rendszer finanszírozási reformja, éppen azért, mert tanulmányoztuk a különféle működő rendszerek et, és ez a rendszer az, amelyik elfogadható finanszírozási szinttel, de megakadályozza azt, hogy a költségrobbanás bekövetkezzen. A következő, amire megint felhívom a figyelmet, a kórházi osztályokhoz kapcsolt szakambulanciák ügye. Németországi szakértők elmondták, hogy nagyon vigyázzunk, a járóbetegszakellátást fejleszteni kell, de csak nagyon szűk körben és meghatározott mértékben a
