Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
4283 Nem véletlenül jött létre az önkormányzat. Pontosan ennek a két erőnek az egyensúlyát próbálja meg létrehozni, ami úgyahogy sikerül. És nyilvánvalóan nem helyezheti magát a parlament fölé, de a parlament sem teheti meg, hogy a két nagy fő érdek - ami megjelenik a társadalombiztosításban - az általuk megfogalmazottakat figyelmen kívül hagy ja. Ezért rendkívül fontos, hogy legyen a társadalombiztosításnak olyan önkormányzata, amelyik végig tudja tekinteni a kérdést, át tudja gondolni az összes döntést, az összes szakmai alternatívát. Többek közt a parlamentnek is szüksége van erre az előkészí tő munkára, és higgyék el nekem, ezt egyetlen tárca sem tudja helyettesíteni, egész egyszerűen azért, mert sem ideje, sem embere, sem megfelelő adatbázisa nincs hozzá, egészen más dolgokkal foglalkozik, és töredék ideje marad a társadalombiztosítás óriási horderejű kérdéseire. Tehát az önkormányzat rendkívül fontos, nyilván nem helyezheti magát a parlament fölé, nyilván egyeztetnie kell a kormánnyal. Arról beszélni, hogy az önkormányzatokra nincs szükség, ez a társadalombiztosítás államosítását jelenti, és egyáltalán nem biztos, hogy ez szerencsés megoldás; annál kevésbé, mert korábban a jelenlegi kormánypárti képviselők is tökéletesen egyetértettek ezzel a megoldással a kerekasztaltárgyalások óta. És rendkívül nagy szükség van ezekre az önkormányzatokra mo st, amikor olyan gondolatok vetődnek fel, amiket újabban a lapokban olvasok, hiszen mi országgyűlési képviselőkként is az újságokból tájékozódunk jó hosszú idő óta az egészségügyet érintő kérdésekről. Hozzánk nemrég jutott el az első olyan anyag, amelyik v alamiféle koncepciót tartalmaz. Azok az ötletek, amelyeket mostanában olvastam, a Pénzügyminisztériumból származnak valamilyen körből, évek óta vetődnek föl. Öthat éve már felvetődött az, hogy igen, a társadalombiztosításból bizonyos jól fizető rétegeket ki kellene emelni, és külön biztosítót létrehozni. Erre nyilván nagyon jó vállalkozók lennének a profi biztosítók körében, ennél jobb bulit nehéz találni. De arról ritkán szoktak beszélni ezek a pénzügyi szakemberek, hogy mi van a maradékkal... Mi lesz azo kkal az emberekkel, akik az alacsonyjárulékfizető réteget képezik, mi lesz a megmaradó nyugdíjasállománnyal, hogyan, ki fogja ezt kezelni? Nem emlékszem arra, hogy bármely politikai erőnek ebben az országban az elmúlt években az lett volna a koncepciója a társadalombiztosításról, hogy létrehozunk elitbiztosításokat és szegénybiztosítót. Azt hiszem, ezzel senki nem értene egyet, aki az egész kérdéshez egy szikrányit is ért. Mert persze működik az amerikai rendszer, és tudom, erre szoktak hivatkozni azok, ak ik nem ismerik a társadalombiztosítási, a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerek belső törvényszerűségeit. Egy dolog a nyugdíjbiztosítás; ahol évtizedek óta több nyugdíjbiztosító van, ott természetesen tovább működnek ezek az egymással nem is annyira v ersengő nyugdíjbiztosítók, hiszen vannak törvények, a törvények minden biztosítóra egyformán érvényesek, és éppen ezért jól szabályozhatók. Magyarországon mi történik, ha ezt a biztosítót szétszedjük, akár egységes törvények alapján is? Ha végiggondolják, hogy a folyamat mit jelent, akkor itt is elgondolkozhatnak rajta, hogy micsoda adminisztratív munkát, mekkora apparátust, az átalakításnak milyen hatalmas összegét igényli. Megnyugtathatom önöket, nem annyi működési költség kellene ehhez, amint ami most it t van előttünk, hanem lényegesen több. De a másik dolog, hogy hosszú távon hogyan oldják meg a kérdést, hiszen két és fél, sőt ahogy haladunk előre, sokkal több millió nyugdíjasa van ennek az országnak. Nagy kérdés, hogy a meglévő nyugdíjasállomány nyugdíj ának szintentartását, emelését és az egész rendszer továbbvitelét hogyan fogják megoldani. Erről általában nem szoktak beszélni. Az ötlet úgy hangzik, hogy jaj, de nagyon szép lenne, ha a közalkalmazottakat vagy a köztisztviselőket külön biztosítóhoz vinné nk, ez óriási lenne, ez nagyon jól megáll a lábán, ez egy külön tőkeforgató egység, és milyen jó lenne ez a gazdaságnak. A részletproblémákkal ritkán szoktak foglalkozni. Még nagyobb veszélyét látom ennek a gondolatkörnek az egészségbiztosítás piacosításáb an. Nagyon sokszor elmondják, hogy legyen sokféle biztosító, igen, lehessen kötni magasabb összegű biztosítást, mert akkor majd lesz verseny az egészségügyben. És akkor megint Amerikára gondolnak, és megint nem nézik meg, hogy Amerikában mi a helyzet, és n em gondolják végig, hogy Clinton
