Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
4284 elnök éppen azért nyert, mert abból a biztosítási rendszerből próbált meg visszafelé elmozdulni, amit egyesek itt szeretnének megálmodni a jövőre. Mert azt ritkán veszik számításba, hogy az Amerikában egymással versengő egé szségügyi biztosítók miatt az amerikai egészségügyi rendszer a legdrágább, az élte meg a legnagyobb költségrobbanást, miközben 38 millió biztosítás nélküli ember van. Nem hiszem, hogy ebbe az irányba kellene haladnunk. Az egészségügy egy speciális piac, eg y egészen speciális piac. Éppen azért, mert az egészségügyi technika fejlődése, lassan úgy látszik, végtelen; az erre fordítható kiadások is végtelenek. Rendkívül nehéz megszabni, hogy hol van az elláthatóság határa; de nincs az a gazdag ország, amelyik a technikailag lehetséges ellátások összességét képes volna kifizetni az összes állampolgára számára. Amerikában a biztosítók versenyeznek egymással, éppen ezért a költségek rohamosan növekednek; miközben megtörténik, hogy 7075 éves embereknél veseátültetés t végeznek, hiszen az ő biztosítása ezt kifizeti, de közben mérhetetlen ráfordítással az életminőségen nemigen tudnak javítani, hiszen az ilyen műtét túlélési aránya rendkívül alacsony. De ebben érdekeltek ott az egészségügyi intézmények és a biztosítók is . Azon dolgoznak Amerikában, hogy miképpen lehet megfékezni ezt a típusú költségrobbanást. Javaslom tehát a pénzügyi szakembereknek, hogy ne ebben a körben gondolkozzanak, mert ennél drágább rendszert előállítani nehezen tudnának. Éppen ezért nem működnek Európában ilyen típusú rendszerek, éppen ezért az egészségbiztosítás Európában általában a miénkhez hasonló szolidarisztikus egészségbiztosítás, és vagy - mint Angliában - a költségvetésből finanszírozzák, hiszen itt a költségvetés jelent korlátot, vagy eg y általános és kötelező egészségbiztosításból, ahol a járulékfizetés mértéke teremti meg a korlátot a korlátlanul növekedő egészségügyi kiadások előtt. (11.40) Ezeket végig kell gondolni, kedves képviselőtársaim, mielőtt belemenné nek abba, hogy önökre erőltessenek ilyenfajta koncepciókat. A társadalombiztosítás költségvetésének előttünk lévő költségvetési javaslata megalapozottságáról már nagyon sokat beszéltünk. Én csak egy kérdésre térnék ki, és ez a járulékalapbővítés és a burk olt járulékemelés hatása a társadalombiztosítás bevételeire. Évek óta egyértelműen kiszámítható, hogy a járulékemelés soha nem jelent akkora bevételt, mint amekkorát ettől számítanak. Lényegesen kevesebb bevétel van, hiszen minden járulékalapszélesítés és minden járulékemelés csökkenti a befizetési hajlandóságot. Mint ahogy a jelenleg bevezetett betegszabadságkonstrukció is egy elég jelentős burkolt járulékemelést jelent, és biztosak lehetnek abban, hogy nem fog olyan bevételhez vezetni, mint amilyenre a kormány számít. Erre egyébként a társadalombiztosítás szakemberei és a társadalombiztosítás önkormányzata egyértelműen felhívta a figyelmet. A következő, számomra nagyon érdekes kérdés, hogy miközben egyfelől nő a tbjárulék, a másik oldalról azt hangoztat juk, hogy a lakosságnak egyre nagyobb mértékben kell hozzájárulni az egészségügyi ellátásokhoz, és közben az is történik, hogy a keresetek reálértékét csökkentjük. Mindezek hatásának eredőjeként, nem tudom, mennyivel tudnak nagyobb összegekkel hozzájárulni a lakosok a társadalombiztosítási kiadásokhoz. Mert ha itt az történne, hogy a bérek növekednek, nem a jövedelemcentralizáció nő, hanem a bérek, és a növekvő bérekből nagyobb hozzájárulást lehet kérni a különféle ellátásokhoz, akkor azt mondom, tökéletes, a koncepció ragyogó, hiszen ez az irány, amerre tartania kell ennek az országnak. De most nem ez történt. (Közbeszólás a jobb oldalról: Olcsóbbá kell tenni az egészségügyet!) Képviselőtársam közbeszólt, hogy olcsóbbá kell tenni az egészségügyet. Azt az eg észségügyet, ami Magyarországon működik, nem olcsóbbá fogják tenni, hanem hosszabb távon drágábbá. Hiszen abban az esetben, ha alapszintű ellátásokat nem finanszíroz a társadalombiztosítás, ennek az árát a sokkal drágább és magas szintű ellátásokban fogják megfizetni. Sajnos az egészségügy nem olyan piac, mint bármi más rendszer egy országban. Ezt egyébként igazolni lehet. Számításokkal is igazolni lehet.
