Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
4282 egyéb szempontból a szaktárcák fölé helyezi magát és számtalanszor nem hallgatja meg azok véleményét, az is a miniszterelnök úr felelőssége, hiszen ő adott ilyen felhatalmazást. Újabban nagyon sok kérdésben halljuk a Pénzügyminisztérium szakértőjének nyilatkozatát, és néha valóban az az érzésem, felesleges, hogy a tárca képviselője itt üljön a társadalombiztosítás költségvetésének tárgyalásánál, hiszen úgysem a Népjóléti Minisztériumban találják ki a megoldásokat, hanem a Pénzügyminisztériumban, és aztán vagy utána tudnak szaladni a részletmegoldásokkal, vagy lemaradnak, és akkor olyan helyzetbe kerülünk, mint most, hogy bizonyos tételeket már megszavaztak ugyan a csomagtörvényben, de hogy az hogyan fog megjelenni a gyakorlatban és a valóságban, arról még senki nem tud semmit. Tehát valóban az az érzésünk, hogy a Pénzügyminisztérium most már univerzális szakértőként szerepel mindenben - már a gyógyszerek hatásosságával kapcsolatban is nyilatkozik idő nként. Ez a miniszterelnök úr felelőssége, ismétlem, hiszen ő ad ilyen értelmű felhatalmazást, és ő szervezi úgy a kormány munkáját, hogy a Pénzügyminisztériumnak döntő szava van, sokszor olyan részletkérdésben is, amiben nem volna szabad, mert biztos, hog y nem ért hozzá. Ilyen kérdés egyébként az egészségügy is, és ilyen kérdés a társadalombiztosítás nagy problémaköre, ami sokkal nagyobb súlyú kérdés annál, mint hogy a Pénzügyminisztérium közgazdászai döntsék el az ország különféle képviselőtestületei hel yett, hogy a társadalombiztosítással mit kell tennie ennek az országnak. Kormánypárti képviselőtársaim figyelmét felhívom: nagyon veszélyes nyilatkozatok látnak napvilágot mostanában különféle közgazdászi és pénzügyi körökből a további reformmal kapcsolatb an. A társadalombiztosítás piacosítása egy rendkívül veszélyes kérdés. Kedves kormánypárti képviselőtársaim, az önök pártjai közül egyik sem gondolkodott így az elmúlt négy évben - különösen igaz ez a Szocialista Pártra. Egészen másképp gondolkozott a társ adalombiztosításról, sőt az egész parlament másképp gondolkozott erről, hiszen a nyugdíjrendszer átalakítását, a társadalombiztosítás további átalakítására vonatkozó országgyűlési határozatot több mint 90 százalékkal fogadta el a parlament az előző ciklusb an, s ez azt jelentette, hogy egyetértettünk. Egyetértettünk az önkormányzatok létrehozásával is. (11.30) Egy nagyon fontos dolog nem hangzik itt el, hogy miért is van szükség önkormányzatokra. Nem egyszerűen azért, hogy ennek a hatalmas pénzalapnak legyen egy olyan vezető testülete, amelyik akadékoskodik a Pénzügyminisztériummal, hanem azért, mert ebben az alapban olyan pénzeket kezelnek, amelynek döntő többsége - elviekben és a gyakorlatban is - nem a költségvetésen megy keresztül, hanem a munkaadók és mu nkavállalók mint járulékfizetők, és főleg a munkavállalók mint döntő többségében ellátottak azok, akik azt a pénzt, amit ők fizetnek be, figyelemmel kísérik. Évtizedeken keresztül e fölött az alap fölött korlátlan úr volt a kormány. Sőt nem is volt külön, hiszen a korábbi időszakban a társadalombiztosítás az állami költségvetés egy alegységét képezte, és ebben szabadon döntött a kormány, szabadon döntött az éppen aktuális pénzügyminiszter - ha elég politikai támogatása volt a Központi Bizottságtól , hogy p ontosan mit és hova csoportosítsanak át. Ezek után 1989ben, pontosabban 1988 végén, tehát Csehák Judit minisztersége idején történt meg a társadalombiztosítás és az állami költségvetés szétválasztása - csak azóta létezik. Nyilván nem véletlenül történt me g ez a lépés sem, hiszen az államháztartás két egészen különálló rendszeréről van szó. Éppen ezért rendkívüli jelentőségű az, hogy legyen önkormányzat, nem azért, hogy fölé helyezze magát akár a kormánynak, akár a parlamentnek, hanem azért, hogy ezt a hata lmas pénzalapot a járulékfizetők és ellátottak szemével ellenőrizni, figyelni tudja, és a maga sajátos eszközeivel már az önkormányzaton belül lefolytasson egy érdekegyeztetést, hiszen a munkaadók nyilván nem érdekeltek a járulék emelésében korlátlanul - a mit viszont az ellátottak szívesen vennének, hiszen akkor az ellátási szint növekedne , az ellátottak viszont azért harcolnak, hogy minél magasabb szintű ellátás legyen.
