Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
4267 szól erről a ma ga konkrétságában; szól viszont egyfajta szerződésről, amelyet a társadalombiztosításnak kell az egészségügyi szolgáltatóval kötnie. Meg kell mondanom, hogy ez a szerződéskötés kívánatos, sőt szükséges elem, a reform természetszerű, következő lépése, hisze n nem lehet az egészségügy világának tényezőit egy ilyenfajta szerződés nélkül kezelni. Arra gondolok, hogy igenis, világosan rögzíteni kell: egy rendelőintézet, egy kórház, egy orvos is, aki ellát egy bizonyos feladatot, mire kötelezhető és mire nem kötel ezhető, milyen következményei vannak, ha nem teljesít, mire van joga, mit követelhet és őrajta mit követelhetnek. Egy ilyen szerződéses rendszer működése elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban egy biztosítási jellegű egészségügy legyen Magyarországon. Az, hog y most a törvény rögzíti, beszél róluk, meghatározza ezeket a kereteket, egy helyénvaló elem; persze az már egy nagyon nagy kérdés, mit jelent ebben a szerződésben, hogy adott kapacitásra kötjük a szerződést, amikor a finanszírozás maga a meggyógyított bet eget állítja a dolog központjába, nem pedig az ágyat, amelyen vagy fekszik valaki, vagy nem. Ha nem az ágyak után fizetnénk a kórházat, akkor nem kellene itt nekünk, parlamenti szinten, de még a minisztériumban, miniszteri szinten sem kellene sokat törődni azzal, hogy éppen hány ágy van abban a kórházban, mert ha a fele üres, akkor - ha egy körömkosznyi esze van annak a kórházigazgatónak - előbbutóbb be fogja zárni. (Akar Lászlóhoz:) Államtitkár úr tagadólag rázza a fejét - ez a negatív bólogatás intézmény e. Államtitkár úr, tanulmányozza át, hogy 1993 közepétől '94 közepéig hány kórházi ágy szűnt meg Magyarországon! Én olvastam erről egy szakcikket, amelyet a Szekszárdi Informatikai Intézet munkatársai írtak, megítélésem szerint hiteles, mert hiszen ott öss zefutnak az adatok: 8800 ágy megszüntetéséről és - ha jól jegyeztem meg a számot - olyan 1500nyi új ágy létesítéséről szólt a történet! Hiszen ki meri azt állítani ma Magyarországon, hogy az elmúlt negyven év alatt kialakult kórházi struktúra úgy jó, ahog y van? Sokkal nagyobb igazságtartalma lenne annak a mondásnak, hogy úgy rossz, ahogy van. Csak az a kérdés, ki változtassa meg, és ki dönti el, mi a jó. Hivatalnokok ezt csak rosszul tudják eldönteni - és ezt ne vegye sértésnek az államtitkár úr, mert egyr észt nem ő fogja eldönteni; én önt hivatalnoknak tartom, amíg miniszter voltam, magamat is annak tartottam, és akkor így mondom: mi, hivatalnokok ezt csak rosszul tudjuk eldönteni. És ha a társadalombiztosítás csodapalotájában vagy más, romos épületben üld ögélő emberek döntenek, ugyanúgy rosszul döntenek, mert ugyanúgy hivatalnokok! Megkaptam Szabó miniszter úrtól ezt a vaskos anyagot azokról a tervekről, amelyek feléről most döntünk - mellesleg az megint egy jópofa dolog, hogy a törvény most megy, a koncep ció meg készül. Nos, ebben le vagyon írva, hogy a rendszerre lehet direkt és indirekt eszközökkel hatni, aztán hogy most a direkt eszközök, de egyébként az indirektek... Kérem, ilyen nincs! Csak az indirekt eszközök, vagyis a megfelelő gazdasági környezet az, ami jó döntéseket eredményezhet! Az összes többi egy urambátyám világba illik bele: ha valamelyik céget preferálja valamelyik kórházigazgató, és a cég valamilyen volt munkatársa vezető állami beosztásban van, akkor megmaradnak az ágyak, ha nem, akkor n em maradnak meg az ágyak - ilyen gondolatok merülhetnek fel. Remélhetőleg persze ez nem így van - de soha nem adunk lehetőséget magunknak ilyenfajta csúsztatásra, gondolati felvetésre alkalmas helyzet kialakulására! Tessék behatóan tanulmányozni a Népszaba dság e témakörrel foglalkozó cikkét! A magam részéről az ott felsorolt aggályokkal maradéktalanul egyetértek. Az aggályokkal és nem a vádakkal. Nem vádaskodni kell meg mindenfajta dolgot feltételezni, de ha egy helyzet aggályos, akkor olyan helyzetet nem s zabad előidézni. Csökkenjenek tehát a kórházi ágyak ott, olyan ütemben és úgy, ahogy csökkenniük kell. Nem az üres és nem a tele ágyakat, hanem a gyógyító munkát kell finanszírozni. Nagyon helyes eleme egyébként az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, hogy v alahol céloz arra: kötelező áttekinteni azokat a pontrendszereket, karban kell tartani azokat a paramétereket, amelyek megadják ezeket a finanszírozási, kórházfizetési kereteket, de ezen kívül nagyon hiányolok valamit:
