Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
4266 fordulhasson a saját parlamentjéhez. Azért mondom, hogy saját, mert minden kormánynak többsége van, tehát nagy val ószínűséggel a kormány álláspontja győzedelmeskedni fog. De ez egy széles körű társadalmi kontrollnak van kitéve, ahol egyrészt az ellenzék egyfajta kritikával az igaz ügy mellé állhat, ha a kormány nem azt képviseli, és meggyőzheti kormánypárti képviselőt ársait, hogy egy adott ügyben ne támogassák kormányukat. Erre az elvi lehetőséget meg kell adni, de arra nem, hogy nem törvényhozó testület törvényhozásra törekedjék. Azt hiszem, hogy ez egy világos kompromisszum és jól leosztott szerep. Nem értem tehát, h ogy mi az, ami itt megoldatlan, hacsak az nem, hogy valamelyik fél nagyobb hatalmat akar magának szerezni, mint amit egyszer az Országgyűlés már megtárgyalt és elfogadott; s eddigelé ez az Országgyűlés sem látta értelmét - és remélem, hogy nem is fogja lát ni értelmét , hogy ezt megváltoztassa. Ez a hátsó bokszmeccs zajlott az elmúlt időszakban. Azt lehet sérelmezni, hogy a kormány beterjeszt egy más változatot, de nem jogtalan, ha beterjeszti. A felelősség az övé ugyanis, hogy aztán visszavonjae; nekem er ről az az érzésem, hogy előbb kellett volna kompromisszumot kötni. Ez így annyira szétzilált, nem világos vonalvezetésű kormányzásra utal, ami semmiképpen nem fog a jelen parlamenti ciklus kormányzati munkájának dicsőségtáblájára felsorolható tényekhez tar tozni. Le is kellene zárni ezeket a vitákat egyszer s mindenkorra, mert ha minden költségvetés során újra meg újra előjönnek, akkor ki leszünk téve annak, hogy ezek a rekordok - amelyek megszülettek , megdőlnek. Márpedig nagyon szeretném, hogy júniusban t öbbet társadalombiztosítási költségvetésről csak akkor kelljen tárgyalni, ha átrendezzük az egész államháztartást és ha, mondjuk, szeptembertől kezdődik a költségvetési év, akkor ez még egy viszonylag elfogadható időpont lenne. Itt két pótköltségvetés közö tt vagyunk éppen, az egyiket rövidesen meg fogjuk szavazni, a másikat pedig, gondolom, már írják, tehát azt a hibát nem követtük el, hogy a költségvetéstől elszakítva tárgyalnánk a társadalombiztosítást; egy permanens pótköltségvetési folyamatban élvén, ez a helyzet végül is még decemberben is fennállhat. De ennyire gúnyolódni talán nem méltó, mégis azt mondom, hogy nem volt méltó ez a hátsó vita és ez a lehetetlen helyzet. Én most nem vettem elő a komputerből azokat az idézeteket, amelyeket az előző ciklus ban ellenzéki képviselőtársaimtól kaptam, amelyek elhangoztak az egyik év januárjában, a másik év februárjában, szidalmazandó az akkori népjóléti kormányzatot, hogyhogy nem tudta az előző tárgyévet megelőző évben keresztülvinni a társadalombiztosítási költ ségvetést. Nem hoztam elő az idézeteket, bár előhozhattam volna. Inkább azt kérem az érintettektől, nézzenek egy kicsit magukba, és most megint Eörsi Mátyást fogom idézni távollétében; egyszer már megtettem, amikor az egyik ilyen megnyilatkozását idéztem, majd ő megkeresett utólag és elismeréssel adózott a memóriámnak. (10.00) Mondtam: engem szidtatok, persze hogy megjegyeztem! S akkor a beszélgetés folyamán elhangzott egy mondat: bizony, mindenkinek kormányra kell kerülnie ahhoz, hogy belátóbb legyen. Ezt jövendő ellenzéki képviselőtársaimnak mondom... (Derültség. - Taps.) .., mert szeretném, ha '98ban egy kicsit rendesebben mennének a dolgok. Ehhez hozzátartozik persze - egy kis öniróniá val folytatva , hogy mindenkinek ellenzékbe is kell kerülnie, sőt az sem árt, ha egyesek örökre ott maradnak. (Derültség. - Taps.) Ezt nem a polgári erőkre mondtam... (Derültség.) .., és az ellenzék minden pártjának vagy nevében, vagy szellemében benne van a "polgári" szó. Hadd menjek tovább! A második kosár, amelyről beszélnem kell, az egészségügyi reform kérdése, amely néhány ponton kapcsolódik ehhez az előttünk lévő törvényjavaslathoz. Ebben a reformban valami dogmatikus mondat jelent meg az elmúlt idősz akban: a kórházi ágyak számát csökkenteni kell! S kérem, ez a dogma majdnem igaz, csak az a kérdés, hogy hol és mikor és ki által. Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat nem foglalkozik a kórházi ágyak csökkentésével, egyetlen paragrafusa sem
