Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
4265 bajaik kormányzati szinten a lehetőségekhez képest képviseltessenek; vagy mit gondolnak azok az orvosok, akik azt képzelik, hogy az ágazatért felelős minisztérium, noha nem érdekképviseleti szerv, de mégis a szakmai szempontok érvényesítésére hivatott legfőbb kormányszerv. (9.50) Nincs jelen az ágazat, és ez önmagáért beszél. Ez tulajdonképpen arról szól, hogy ennek a vitának itt nagyon sok értelme nincs. Ez arról szó l, hogy a dolgok eldőltek, a szavazógépek szavazni fognak, s itt sem védeni nem érdemes az ellenzék kérdéseit vagy támadásait, sem valamifajta jobb eredményt nem lehet kihozni. Ennek ellenére azt hiszem, hogy nekünk, ellenzékieknek mégiscsak fel kell tennü nk kérdéseinket, illetve el kell mondani gondolatainkat; ennyivel tartozunk azoknak, akik ideküldtek minket ebbe a Házba. De más rosszkedvűségről is számot adhatok ezen anyag kapcsán. A magam részéről öt pontban kívánom most az általános vita jelen szakasz ában elmondani a társadalombiztosítási alapok költségvetésével kapcsolatos gondokat. Az első pont sokak által érintett: ez a bizonyos késedelmes benyújtás kérdése. Nincs értelme már elsorolni a különféle fázisokat, beterjesztéseket és visszavonásokat; képv iselőtársaim ezt már megtették. Nem tudom megállni, hogy egy minősítő szót azért - bár igyekszem indulatok nélkül és visszafogottan szólni a kérdésről , ne mondjak: szánalmas vergődés volt az kormányzati munka helyett, ami a tavalyi beterjesztés hiányától a mostani beterjesztés megvalósulásáig, majd a parlamenti szakértők megdolgoztatása után a Bváltozat visszavonásáig terjedt. De mi lehetett e mögött? Tegnap a Kereszténydemokrata Párt sajtótájékoztatóján már elmondtuk, hogy fel lehetett volna tételezni, hogy e mögött a hatalmas időcsúszás mögött egy olyan nagyon komoly tevékenység van, amihez kellett az idő, aminek az eredményeképpen egy megbízható, szakmailag megalapozott, jó költségvetés van a kezünkben. Őszintén szólva, képviselőtársaim, ezt nem láttam . Nem látható, nem fogadható el, hogy az ide beírt számok reális számok, hogy ezek a számok tarthatók, hogy egyes tételek nem lesznek sokkal magasabbak, mások sokkal kevesebbek. Nem megalapozott ez a költségvetés nagyon sok szempontból, tehát nem megalapoz ó munka húzta el az időt. Érzésem szerint itt egy ugyanolyan jelenség zajlott le, amely a kormány első évét tulajdonképpen jellemzi: egy belső hatalmi harc, ha tetszik - hogy egy kicsit vidámabbra vegyem a kifejezést , egy kakaskodás a Pénzügyminisztérium és a tbönkormányzatok között. A Számvevőszék is arról beszél, hogy elvarratlanok a szálak, nincsenek eldöntve a kompetenciák. Megítélésem szerint valójában el vannak döntve a kompetenciák, mégis zajlik egy kakaskodás: mintha az önkormányzatok tágítani ig yekeznének kereteiket. Létrejöttük óta érződik egy olyan törekvés, amelyben az önkormányzatok jogalkotói szerepet kívánnak maguknak, és noha való igaz, hogy az egyik felüket ugyanúgy lakosság választotta, mint mondjuk a parlamenti képviselőket, egy állam j ogrendjébe nem illeszthető be a jogalkotás megduplázása. Rendeleteket kormányszervek, parlamentnek felelős kormányszervek hozhatnak, törvényeket pedig parlament alkothat. És legyen bármilyen demokratikusan választott önkormányzat, közjogi értelemben ettől eltérni nem lehet. A jelenleg hatályos törvény azonban szinte példa nélküli gesztust gyakorolt az önkormányzatok felé, amikor a kormány rendeletalkotó tevékenységéhez vétójogot biztosított az önkormányzatoknak. Ez nem szokásos, hölgyeim és uraim, ez egy tá rsadalmi békére törekvő lépés volt annak idején, amire nem az lett volna a méltó válasz, hogy akkor a parlamenttel szemben is legalább vétójogot akarunk. Hiszen ennek a két lépcsőnek meg kell lennie, valóban, ma is azt mondom - nemcsak mint az akkori törvé ny beterjesztője, hanem mint mai ellenzéki politikus , hogy a kormány ne hozzon az önkormányzatok feje fölött és ellenükre őket érintő rendeleteket. Erre az önkorlátozásra, azt hiszem, erkölcsileg köteles minden kormányzat. Ugyanakkor ellenzéki pozícióban is azt mondom, hogy a kormánynak kell legyen annyi szuverenitása, hogyha nem tud megegyezni egy konkrét szakmai ügyben az önkormányzatokkal,
