Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KISS GÁBOR (MSZP):
4225 emelkedett gondolkodásmód mindig korszerű és időszerű gondolkodásmód. Kölcseynek volt ereje akkor türelemről beszélni - amit olyan ritkán érünk meg. Van egy másik dilemmám is: lehete reménye legalább a m egértésnek? A politikai és egyéb előítéletek, érdekek, élethelyzetek, nézetkülönbségek általi sajnálatos megosztottság viszonyai, körülményei között nem hate hátsó szándék által vezéreltnek már az értelmezett gondolatok iránti figyelem megvallása is. Azt már nem is merem mondani, hogy időnként szívesen tennék elismerő gesztusokat - ha nem kellene tartanom attól, hogy ezt félreértik , és azt mondanám Szabad Györgynek, hogy a tegnapi érvelésének szépsége megragadott, vagy hogy Kutrucz Katalin indulatos érve lését mindig tisztelem azért, mert nem látom benne semmiféle jelét a hátsó szándékoknak. Mondom, most még azt is nagyon óvatosan vallom csak meg, hogy ebben a vitában már a múlt alkalommal is elhangzott gondolatok bennem figyelmet keltettek. Mégis azt kell mondanom, hogy a tárgy horderejének megfelelő érdeklődés és az ellenzéki érvelés megértésének szándéka vezetett és vezet most is, amikor bevallottan vitatkozni szándékozom némely kijelentéssel. Némely kijelentést értelmezni szándékozom, nem azért, hogy ür es rabulisztikába bonyolódjak bele, hanem azért, hogy valamiféle eszmecsere lehetőségét mindvégig fenntartsam. Egy reményem van, hogy nem személyes megtámadtatás, legfeljebb személyes érintettség okán éreznek majd indíttatást válaszolni esetleg azok, akike t megszólítok és akik közül összesen egy képviselőtársam van itt. (19.00) Csóti György képviselőtársam vélekedésével szeretném kezdeni, aki a maga előadói beszédében elmondta előzetes követelményeit, amelyek mellett támogatna egy alapszerződést. Elnézést k érek, hogy nem fogom pontosan idézni - mikor a vázlatomat készítettem, még nem állt rendelkezésemre a jegyzőkönyv. Azt mondta, hogy az alapszerződés megokoltságát akkor tartaná természetesnek, hogyha ez nyilvánvaló tenné a politikai akaratot a rendezésre, hogyha elindítana egy folyamatot, amelyik aztán beteljesedhetne és javítaná a nemzeti kisebbség helyzetét. Majd amikor értékelte azt, hogy végül is az alapszerződés teljesítie az ő feltételeit, akkor tagadó válaszokat adott. Azt mondta, nincs politikai ak arat, a túloldalon asszimilációs szándékok vannak, és nem vették figyelembe a kisebbség érdekeit. Volt egy állítása, a következőképpen hangzott: "A szerződés új elemei, ilyen az Európa Tanács 1201es ajánlása, biztosan nem valósulhatnak meg." Én egy laikus vagyok, és ezt megvallom. Laikusként gondolkoztam a kijelentés értelmén, és próbáltam ezt alávetni szemantikai értelmezésnek. "Biztosan nem valósulhatnak meg": ez egy előfeltevés, egy valószínűséget megfogalmazó előfeltevés, és elismerem, Csóti képviselő úr, hogy a történések alapján, amelyek Szlovákiában zajlanak, rendkívüli mértékben megalapozott előfeltevés - de nem bizonyosság. Nem bizonyosság sem ismeretelméleti, sem tapasztalati értelemben, mert bizonyosság ez csak akkor lehetne, hogyha az aláírására és a ratifikálására sor kerülne, és az érvényes szerződés betartásával kapcsolatban post festum megalkothatnánk az értékítéletünket. Csóti képviselő úr úgy oldja meg a problémát, hogy a Szlovákiának tulajdonított ártó szándék kivédésére a nem megvalósulás bizonyosságát akarja, ezt javasolja, ennek általunk való megteremtését, azaz azt, hogy mi ne valósítsuk meg ezt a szerződést, azaz ne ratifikáljuk. A hétköznapi észjárás szerint az ember azt mondaná, hogy a diplomácia fordítva okoskodna: miért ne hárítsuk át az esetleges meg nem valósulás felelősségét a másik félre, hogy legalább diplomáciai előnyöket szerezzünk abból a szomorú tényből, hogy amit annyira óhajtottunk az nem valósul meg. Mi lehet a magyarázat? Én az érvelésben látok egy logikai következetlen séget is, mert a képviselő úrnak volt egy másik mondata, ami így hangzott: "Igazán támogatható akkor lenne az alapszerződés, ha lenne benne ígéret." Ha ezen is elgondolkozom, azt kell mondanom, az ígéretnek pontosan akkora a bizonyosságtartalma vagy a megv alósulási értéke, mint a valószínűségnek, annak hogy megvalósulte a szerződés vagy nem. Csak olyan mértékben garantált vagy nem garantált a megvalósulása a szerződésszöveg által, mint az 1201es megvalósíthatatlansága a tapasztalatok által.
