Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KISS GÁBOR (MSZP):
4226 Nincs nagyobb ereje az ígéretnek, és mégis azt mondom, hogy nem logikai következetlenség az, ami ebben az okfejtésben megjelenik, hanem valami egyéb szempont. Idézem a felszólalást: "Ez a szerződés Horn Gyula és Vladimír Mečiar külön alkuja volt, a két miniszterelnök eg ymás tenyerébe csapott." Ha megint elvégezzük ennek az elemzését, akkor az alku önmagában egy olyan kifejezés, amely erre a politikai aktusra bizonyos értelemben pejoratív jelzőt alkalmaz, holott én hozzá szeretném tenni, hogy vannak olyan alkuk, amelyek a lkuk valóban, sőt valakiknek a feje felett köttetnek meg, és mégsem lehet őket sem haszontalannak vagy elítélendőnek tartani vagy tekinteni, lásd 1990nek egyik jellegzetes politikai alkuját. A másik az "egymás tenyerébe csapott". Megkötnek valamiféle alku t - kvázi mint a kupecek, akikben a szándék valamiféle kölcsönös egyezség valaki másoknak a rovására. Én azt gondolom, hogy miközben a kritikák folyton a túloldalra címeződtek, és onnan vonták kétségbe az alapszerződés megvalósulásának elvi lehetőségét, ig azában ebben a kifejezésben fogalmazódik meg a politikai fenntartás az alapszerződést megkötő másik fél irányában, és én ebben látom a fenntartásoknak és kétkedéseknek a fő okát. A nemzetközi szerződés alávetése a belső jogrendszernek - volt az érvelés: "N em lehet olyan megállapodás ebben a szerződésben, amely ütközik a belső jogrenddel." Ismerős ez a vita, most nem akarok a részletezés miatt erre kitérni, de azt szeretném mondani, hogy létezik egy megfordított okoskodás lehetősége is. Az ellentmondás máské pp is feloldható: a belső jog megváltoztatásával a nemzetközi jogelveknek a primátusa miatt. Szerintem tehát lehetséges, hogy a szlovák állam élni fog a 14. cikkely adta lehetőségekkel, de a ratifikált szerződés esetén a vállalt jogharmonizáció kötelezetts ége miatt az orvoslásnak esetleg nagyobb az esélye, mintha ezt a szerződést meg sem kötik. Az alapszerződés nagy politikai előnyöket hozó pozitívuma szerintem az, hogy egy Európa Tanácsi határozatot államközi szerződésbe épít bele, és ez nemzetközi jelent őségű lépés, mert a konfliktuskezelésnek ez az évek óta hangoztatott lehetősége a gyakorlatban nem sokszor valósult meg. Én tehát személy szerint nem félnék annyira a szerződés megkötésének a lehetőségétől. Szeretnék még egy másik képviselőtársam érvelésév el, mint érvelési típussal foglalkozni, mert úgy gondolom, hogy nem haszon nélkül való akkor sem, ha nem értenek velem egyet. Maczó Ágnes képviselőtársamról van szó. Elöljáróban szeretném azt elmondani, hogy őt személyében is sok támadás érte az elmúlt nég y évben, és én a támadások hangvételét általában méltatlannak tartom. Sokan fogalmaztak úgy, hogy a jelenség, mint olyan, politikai értelemben anakronisztikus. Én ezt nem tudom és nem is kívánom megítélni, de egyet szeretnék megfogalmazni Maczó Ágnes képvi selőtársammal kapcsolatban, mint feltétlen elismerést: én úgy látom, hogy az ő politikai szerepe az egy tragikusan felfogott, belsőleg őszintén megélt, cinizmustól mélységesen mentes politikai szerep. Ezért megértem, hogyha a beszédében leginkább a cinizmu s vádja ellen védekezett vagy kelt ki. Azt kell mondanom, hogy belsőleg megélt és komolyan felfogott. Nem úgy, mint azé a politikusé, aki Isten nevét írja a zászlajára, ám naponta alacsonyítja politikai céljai és hatalmi törekvései cégérévé a saját Istenét . Vagy aki azt mondja, hogy "haza", és ha én azt mondom, hogy a haza a legszentebb kötelékekkel összefűzött emberek társasága, akkor egyebet nem csinál, mint az összefűzött társaságok kötelékeit naponta tépdesi - ezt viszont cinizmusnak tartom. Ezért azt g ondolom, hogy Maczó Ágnes érvelésével a saját értékrendszerén belül kellene vitatkozni, és én megpróbálom ezt megkísérelni. Azt mondja, "Ha szabad akaratából két nép szerződést akar kötni, semmi helye nincs a politikai zsarolásnak." Állítását elfogadom, cs ak a "nép" terminust tartom problematikusnak az ő megközelítési szemszögéből is. Arról nem beszélek, hogy a nép sokértelmű fogalom, hogy ritkán lép önállóan a politikai tevékenység színpadára, hogy mások kötnek szerződéseket helyette, arról beszélnék inkáb b, hogy Maczó Ágnes előadásában a két nép homogén közeget feltételez itt is és ott is, ezáltal rendkívüli mértékben közel viszi a saját gondolkodását a nemzetállam ott hangoztatott eszméjéhez, holott szándékai szerint a magyar nemzetiség relatív különállás ának elismertetéséért
