Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SÁNDOR ISTVÁN, az Állami Számvevőszék alelnöke:
43 A zárszámadásból megismert hibák kiküszöbölése a jövő feladata. Erre érdemes a zárszámadás tárgyalása kapcsán felhívni minden érdekelt figyelmét. Ennek sz ellemében kérem a tisztelt Háztól, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjen megtárgyalni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Sándor István úrnak, az Állami Számvevőszék alelnökének. DR. SÁNDOR ISTVÁN , az Ál lami Számvevőszék alelnöke : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék törvényi kötelezettségének megfelelően elvégezte a társadalombiztosítási alapok 1993. évi zárszámadásának ellenőrzését. A megállapításai nkat, javaslatainkat tartalmazó írásos dokumentum az önök rendelkezésére áll. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az elmúlt években ismétlődően szóltunk a feladat teljesítésének akadályairól. Reméltük, hogy az 1993as esztendő zárszámadásának vizsgálatakor k önnyebb lesz a dolgunk; sajnos, csak szerény változást tapasztaltunk. Az átállás, a két biztosítási ág működésének különválasztása a vártnál nagyobb, az Állami Számvevőszék ellenőrzési tevékenységére is visszaható nehézségekkel járt. A tapasztalatok alapjá n jól látható, hogy a gondok túlmutatnak a társadalombiztosítás keretein, az államháztartás egészének gondjaival függnek össze. Ezért lett volna jobb, ha a törvényi előírásoknak megfelelően a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolóhoz kapcsolódóan tör ténik meg a társadalombiztosítás zárszámadásának megvitatása is. Szólni kell röviden arról is, hogy a tárgyévhez képest a zárszámadás egyre jobban késik. 1991ről 1992 szeptemberében, 1992ről 1993 decemberében, 1993ról pedig 1995 februárjában esik szó. A z indokok általunk is ismertek: az államháztartás romló pénzügyi helyzetében egyre nehezebb a hiányfinanszírozásról tárgyalni, dönteni, a társadalombiztosítási rendszer reformja elhúzódó átszervezésekkel jár - és így tovább. Az elhúzódó zárszámadáskészíté s azonban eddig nem hozott kiérleltebb és megbízhatóbb eredményeket. Tény ugyanakkor az is, hogy az 1993as év zárlati szempontból is különleges volt. Az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alap pénzügyi folyamatai még nem váltak el egymástól. A bi ztosítási önkormányzatok megalakulásával egyidejűleg ugyan létrejöttek az ágazat igazgatási szervei, de a pénzügyi és számviteli feladatokat még az Országos Egészségbiztosítási Pénztár látta el. Az 1993. év közös lezárása és a külön évnyitás 1994ben nem p usztán technikai jellegű tennivalókat jelentett, hanem nagyon komoly, feszültségektől sem mentes vagyon- és pénzeszközmegosztási feladatokat is. A zárszámadási törvényjavaslat megalapozottságának vizsgálata során az Állami Számvevőszék áttekintette, hogy a teljesítési adatok az előirányzatokhoz képest hogyan és milyen tényezők hatására változtak, az alapkezelő gazdálkodását, a beszámolási kötelezettség teljesítését miként szabályozták, és az az előírásoknak megfelelte. Végül az Állami Számvevőszék vizsgál ta a társadalombiztosítási zárszámadás és a költségvetési beszámoló adatainak összefüggéseit, valamint a költségvetési kapcsolatok alakulását is. Tisztelt Országgyűlés! Elmondható, hogy a tapasztalt erőfeszítések ellenére is sok az ismétlődő hiba. Az Állam i Számvevőszék által korábban kifogásolt gyakorlat alapvetően nem változott, a jelzett gondok nem oldódtak meg, illetőleg olyan események következtek be, amelyekre az Állami Számvevőszék már előzetesen is felhívta a figyelmet. Elöljáróban ezek közül a hián yfinanszírozást, ezen belül különösen az 1991ről és 1992ről fennmaradt hiány rendezésének megoldatlanságát, a vagyonátadás elhúzódását, valamint a gyorsan növekvő kintlevőség ügyét említeném. Mindez utal a társadalombiztosítás helyzetének bonyolultságára és arra, hogy a kedvező irányú változásokat a társadalombiztosítást körülvevő gazdasági, társadalmi, jogszabályi környezet nem segíti. A társadalombiztosítással szembeni adósságok nagyságrendje 1992től évente mintegy 50 milliárd forinttal emelkedett, és ma már 210 milliárd forint körül alakul. Ennek kezelése a biztosítási
