Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SÁNDOR ISTVÁN, az Állami Számvevőszék alelnöke:
44 önkormányzatok rendelkezésére álló eszközökkel ma már aligha képzelhető el. A társadalombiztosításnak itt a hatékonyabb behajtási és ellenőrzési tevékenységre, az ezt is szolgáló megbízh ató nyilvántartási rendszer kialakítására kell az erőit koncentrálnia. Mindez azonban - a remélhető eredményt tekintve - nem sokkal biztat, hiszen a kintlévőségek nagyságrendje, a növekedés üteme, keletkezésének körülményei főként a biztosítási rendszeren kívüli okokkal függenek össze. A kormányzat felelőssége így megnyilvánul a tartósan állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek, sőt gyakran a költségvetési szervezetek tartozásaiban, abban, hogy a privatizáció folyamatában a társadalombiztosítással szembeni k ötelezettségeket nem kezelték és nem kezelik megfelelő súllyal. A bevételek és kiadások egyenlegeként képződő hiány nem az alapok gazdálkodásának eredménytelenségét fejezi ki, hanem az ellátási kötelezettség és a teljesítéshez rendelkezésre álló forrás vis zonyát. (18.30) Kiadási többlete alapvetően az Egészségbiztosítási Alapnak volt, így a hiány nagyobb része is itt keletkezett. Úgy gondoljuk, ez kérdésessé teszi a törvényben rögzített járulékmegosztási arányok időállóságát, és jelzi, hogy az Egészségbizt osítási Alap kiadásai a rendelkezésre álló forrásokkal meglehetősen laza kapcsolatban állnak. A társadalombiztosítás eladósodási folyamata súlyosbodik. A halmozott deficit ma már 100 milliárd felé közelít. A hiány finanszírozási gondjait a társadalombiztos ítás évek óta maga előtt görgeti, s ebben ugyancsak vitathatatlan a kormányzati felelősség. Az 1993as év 33 milliárdos hiányának finanszírozásán túl megoldást kell találni a korábbi években keletkezettek rendezésére is. Eddig közel 17 milliárd forint érté kben bocsátottak ki kötvényt, és még további 35, esetleg 50 milliárd forintnyira lenne szükség. A kibocsátás kondíciónak ismerete nélkül a piacképesség nem ítélhető meg, de kérdéses, hogy a hazai értékpapírpiac a nagy mennyiségű állampapírkibocsátás melle tt képese a tbkötvények fogadására is. A korszerű biztosítási rendszerek általában igen jelentős mobilizálható vagyoni háttérrel működnek, bár az ellátások finanszírozásában mindig a járulékbevételek a meghatározóak. Az ingyenes vagyon juttatását a magya r társadalombiztosítás részére törvény írja elő, ennek azonban már évek óta nem sikerült érvényt szerezni. Ma már az is nyilvánvaló, hogy 1992ben a 300 milliárd forintos nagyságrend nem kellő körültekintéssel került előírásra. Persze a mértéken lehet vita tkozni, de a társadalombiztosítás jelentős, valós forgalmi értéket képviselő vagyonhoz juttatása több oldalról is sürgető kötelezettség, hiszen például köztudott, hogy a társadalombiztosítás 1995 második félévétől leválik a központi költségvetés forgóalapj ától, kereskedelmi hitelek felvételére kényszerül, amelynek vagyoni, hitelfedezeti biztosítékai ma még hiányoznak. Az Állami Számvevőszék a kötöttségek és a kialakult helyzet szorításának ismerete mellett sem tud helyeselni olyan megoldásokat, amelyek át n em adott vagyontömegből származó osztalékot bevételként tüntetnek fel. A kérdéskör egészének újragondolása, köztük az új privatizációs elképzelésekkel való összhangba hozása nélkül nem lehet érdemi döntéseket hozni. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hog y igen röviden összefoglaljam az alapok 1993. évi gazdálkodásával kapcsolatos néhány további megállapításainkat is. Az ismétlődő tapasztalatok egyike, hogy a társadalombiztosítási alapok beszámolási és könyvvezetési rendszerének szabályozására a költségvet ési előírások eltérések nélkül nem alkalmazhatóak. Az előírások egyéni értelmezése pedig ellenőrzési szempontból nem elfogadható. Több, a mérlegtételek tartalmát, valódiságát érintő megállapítást kellett tennünk. Gondot jelent a mérlegben, illetőleg a besz ámoló egyéb részeiben szereplő adatok valódiságának és pontosságának igazolása. A legsúlyosabb helyzet továbbra is a járulék- és a folyószámlanyilvántartás területén van. A társadalombiztosítási alapok a viszonylag igen szerény vagyonukkal 1993ban még ne m gazdálkodtak megfelelő eredményességgel. Az 199293as évek során túl nagy kockázattal járó,
