Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSÓTI GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
4187 Alapszerződésről mint olyanról - miként az ilyen ügyekben tájékozottak jól tudhatják , első ízben 1972ben kezdtek beszélni a diplomácia, a nemzetközi kapcsolatok világában, amiko r a két német állam kapcsolatainak rendezése került napirendre. Ekkor és ebben a relációban feltétlenül helyes volt, mert a szóban lévő két állam viszonya ugyancsak rendezetlen volt. Magyarország és szomszédai viszonyát - bármi legyen is a véleményünk róla , még akkor is, ha az így kialakított renddel nem értünk egyet , két békeszerződés rendezi, a trianoni és az 1947ben kötött párizsi, amely további három község elcsatolását eredményezte. Rendezetlenségről nem lehet beszélni, alapszerződésre, alapszerződé sekre tehát az égvilágon semmi szükség. Történeti tapasztalat továbbá, hogy határszabályozással kapcsolatos szerződéseket általában kényszerhelyzetben - bukás, vesztett háborúk után, vert helyzetben - kötnek, amikor a legyőzöttnek nincs más választása. Elő nytelen határszerződéseket különben világos elmével, józan ésszel megáldott kormányok és államok nem írnak alá. Észérvekkel tehát nem igazolható és nem támogatható eljárásról van szó, és ebben a tekintetben ilyeneket keresni legalábbis akkora feladat, mint egy kazal szénában egy tűt megtalálni. De használe vajon a nemzetközi stabilitás és európai béke ügyének, szolgáljae a Dunavölgyi népek megbékélését és barátságát, előbbre viszie nemzeti érdekeinket, az úgynevezett utódállamokban élő magyar nemzetrész ek stabilitását, és végül megfelele az egyetemes emberi normáknak, demokratikus eszményeknek és igényeknek az alapszerződéses politika? Minden tárgyilagos szemlélő számára világos lehet, aki elfogulatlanul és az igazság felderítésének szándékával tanulmán yozza a dolgokat, hogy a Kárpátmedence békéjét és nyugalmát alapvetően a trianoni és a párizsi béke dúlta fel, és ha van feszültség, nyílt vagy titkos gyűlölködés és ellenségeskedés, és ha ilyenolyan mértékben destabilizáltak a viszonyok, az egyesegyedü l és kizárólag az önkényesen meghúzott határok következménye. A határokat mindenütt a magyar nyelvhatárokon belül vonták meg, 220 település területét szelték ketté. A két világháború között listák forogtak közkézen az új határok képtelenségeiről. Mindezeke t most nem olvasom fel, csak egyre, Sátoraljaújhelyre utalnék én is, ahol állítólag arra hivatkozva, hogy a Ronyva patak hajózható nagy folyó - és így mint természetes képződmény alkot választóvonalat , szakították ketté a várost. Neves politikai személyi ségek - angolok, franciák, olaszok - is elismerték a határok képtelenségeit, és a kérdés becsületes rendezését, illetve annak lehetőségét maga Masaryk is több alkalommal hozta szóba. Mindezzel összefüggésben számos nyilatkozatát idézhetném. Azonban enélkül is világos, hogy ha valóban fontos és nagy ügy az európai béke és biztonság ügye, akkor minden más előtt itt a határok táján kell körülnézni, kihúzni az ellenségeskedés méregfogát, hatástalanítani a rejtett bombát. Ezért volt a kínálkozó lehetőségek közül a legjobb a Balladurterv első változata, és ezért lett volna helyes lépés a magyar kormány részéről, ha nagy vagy igazságszerető középhatalmak bevonását, támogatását, garanciáját kéri. Nem tudom, vajon vane még lehetőség az utóbbira. Ha van, mindenképpe n meg kellene tenni ebbe az irányba a szükséges lépéseket. Sűrűn találkozhatunk azzal az egyoldalú beállítással, mely szerint a Kárpátmedencében élő népek dolgainak rendezése kizárólag magyar érdek. Ezt a felfogást - mint az utóbbi évek eseményei igazoljá k , cáfolni is felesleges. Mert Magyarország és Románia, Szlovákia és Magyarország viszonyainak rendezése nagy európai ügy, ahol végeredményben Európa békéjéről és biztonságáról van szó és történik döntés. Mindamellett nyomatékkal kell rámutatnunk, hogy a szlovákmagyar vagy románmagyar megbékélés legalább annyira szlovák vagy román érdek is, mint amennyire magyar. Az tehát, hogy ezeket az országokat minden fél számára elfogadható határok válasszák el, hogy az egymás országaiban lakó nemzetrészek helyzete megnyugtató legyen, szintén közös érdek. És itt kell leszögeznünk, hogy mindaddig, amíg szomszédaink nem jutnak el addig a felismerésig, hogy ami az egyik oldalon magyar érdek, az a másik oldalon az ő ügyük is, és nem ébrednek rá, hogy az érdekeket ebben a vonatkozásban a legszigorúbb kölcsönösség határozza meg, mindaddig, amíg maguk nem látják be, hogy trianoni és párizsi alapon nincs és nem is lehet őszinte
