Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ):
4131 ezen önkormányzatok lehetőségeihez. Tehát az igazi kérdés vagy legalábbis nagyon fontos kérdés számomra, mint önkormányzati bizottsági tag számára az, hogy ezt az állami feladatot, mint egy kvá zi átadott feladatot a megyei önkormányzatok és a fővárosi önkormányzat milyen szinten tudják ellátni; el tudjáke folyamatosan helyezni azokat az iratanyagokat, azokat a gyarapodó iratanyagokat, amelyekre ez a törvény is kötelezi majd a levéltárakat, meg tudjáke őrizni ezeket és a kutatók, a kutatás számára és az állampolgárok számára milyen gyorsan tudják hozzáférhetővé tenni. Ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy ezek az iratanyagok nedves raktárhelyiségekben lesznek tárolva, hogy megeszi őket a gomba, hogy nem kerülnek időben konzerválásra, hogy tönkremennek. Márpedig akkor a dolog értelmetlenné válik, hiszen tönkrement iratanyagokat kutatni, ezekből tapasztalatokat nyerni vagy akár állampolgári igényeket kielégíteni nagyon nehezen lehet. Tehát a szakm ai ismérveken túl nagyon fontos kérdés a levéltárak működtetésfinanszírozása, amire - lehetne talán azt is mondani, hogy természetesen - ez a törvény nem tér ki, nem foglalkozik vele, de úgy gondolom, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak, és mi vel önkormányzatokról van szó, a Belügyminisztériumnak - és természetesen nem utolsósorban a Pénzügyminisztériumnak - is foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Nincs átgondolva ez a kérdés. Jelenleg egyébként a finanszírozás úgy működik, hogy van egy megyei normatíva, ez a bizonyos 490 forint/fő a megyei vagy fővárosi lakosságra vetített arány, amiben benne vannak: a közgyűjteményi, közművelődési feladatok, múzeum, levéltár, könyvtár, pedagógiai intézet, megyei művelődési központok finanszírozása, igazgatási feladatok és ezekből kerül a levéltáraknak is pénz, természetesen az önkormányzatok döntése alapján. Tehát meggondolandó, hogy vajon ez a finanszírozási rendszer, ez a finanszírozási mód a legjobbe, a legoptimálisabbe. Elképzelhetőek nyilván más megoldás ok, amelyeket érdemes lenne végiggondolni. Vannak is erre analógiák, elsősorban ott, ahol nagyon erős az állami feladatellátás jelentősége, vagyis arról lenne szó, hogy bizonyos fajta címzett támogatási rendszerrel meg lehetne határozni az országban lévő m egyei és fővárosi levéltárak működési támogatását, amelyre nyilván többféle számítási módszert lehet alkalmazni. Ez akár tételesen megjelenhet a költségvetési törvény mellékletében is - lásd például tűzoltóságok, vagy a színházak finanszírozását, bár az eg y speciális variáció. Ez igenis biztonságot adna a levéltárak működési feltételeinek megteremtéséhez. Ugyanakkor arról is nagyon kevés szó esett, hogy a levéltáraknak egy fontos helyisége a raktár. Itt senki ne értsen, mondjuk diszkontraktárat vagy zöldség raktárat, mert ez a raktár nem az. Ez gyakorlatilag egy tudományos hely is, hiszen ettől levéltár a levéltár, ettől múzeum a múzeum. Tehát nagyon jelentősek a raktári problémák a levéltári területeken. A bekerülő iratanyagokat nem tudják elhelyezni a levél tárak, vagy nem is tudják átvenni, tehát ezek az iratanyagok valahol könnyen elveszhetnek. Amennyire én tudom, 2000ig körülbelül 43 ezer folyóméter iratanyagot kellene elhelyezni a levéltáraknak és ehhez a raktári kapacitás - persze országosan eltérő, de nem jó: rossz. A törvényben történik utalás arra, hogy az Országos Levéltár minden évben készít egy állapotjelentést a művelődési miniszter számára a levéltárak raktári helyzetéről. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezekből az anyagokból kiindulva körülnézn i, s megteremteni egy raktárfejlesztési rendszert, aminek nagyon sokféle módja van, akár üres, elhagyott épületek igénybevételével, akár a címzett támogatási rendszerben egy preferációval. (10.10) De hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, az biztos, mert valóban nem lesznek kutathatóak az anyagok, ha nem lesznek meg az objektív feltételek ahhoz, hogy ezeket a levéltári iratokat a levéltárak, nem is azt mondom, hogy a legmagasabb színvonalon, de legalább szakmailag hitelesíthető színvonalon kezelhessék. Zá rásként azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket mindenképpen tisztázni kellene, ugyanis működési, pénzügyi háttér nélkül mindazok a szakmai elvek, amelyek megfogalmazódnak, nagyon nehezen fognak működni, márpedig ez a színtiszta valóság, ez a színtiszta rea litás.
