Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 6 (90. szám) - Az ülés napirendje további részének elfogadása - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
4001 esetén a fogadó levéltár a maga megítélése szerint lehetővé teheti a kutatást a 15 év múltán is, tehát a két érdekelt fél közbejöttével. De nem módosítanám az általános kutatási határt. Ugyancsak elfogadom né mi módosítással a személyes vonatkozások védelmében helyesen beiktatott szigorú rendelkezést. Itt az előterjesztés 30110 évről beszél. Egyetértek azokkal, akik a 30 évet elfogadják, a 110 évet egy kicsit túlbiztosításnak tekintik. Legyünk azért a kutatás érdekeire is figyelemmel! Én most nem megyek bele a részletekbe. Olyan módosítást fogok támogatni, amelyik 3080 évet állapít meg, és ezen belül némi módosítással azokat a feltételeket és biztosításokat fogadja el, illetve köti ki, amelyek ésszerűen lehető vé teszik - megfelelő indoklással, megfelelő biztosítékokkal - a kutatást e határokon belül is. Ezeket nem kívánom felsorolni. Lényegében a családi hozzájárulás vagy az illető, az örökhagyó személyes rendelkezése mellett a tudományosság biztosítékait a Tud ományos Akadémia illetékes szakbizottságában látom - ez elég széles grémium ahhoz, hogy ne egykét személyre szűkülő döntések szülessenek. Én úgy gondolom, nagyon fontos mozzanat nem került tárgyalásra az előterjesztésben: ez a kézirattárak problémája. Aki ismeri a mai magyar valóságot, nagyon jól tudja, hogy a személyes hagyatékok ilyenolyan okoknál fogva egyre inkább könyvtárak, múzeumok kézirattárába irányulnak. Így jöttek haza nagyon értékes gyűjtemények külföldről, így születnek napról napra tudós, i rodalmár- stb. stb. végrendeletek, amelyek kézirattárakba irányítják a személyes hagyatékokat. Én úgy gondolom, ne lépjünk be voluntarista elgondolásokkal - amire volt példa, kísérlet a korábbiakban; meg is buktak, bizalmatlanságot is keltettek, nehéz is a profiltisztítás című erőszakjáték e téren. Én inkább arra gondolok, hogy az Országgyűlés foglaljon úgy állást: kötelezi magát, hogy egy éven belül törvényt alkot a kézirattári anyagot illetően is. És akkor e két törvény megfelelően gondoskodni tud azoknak az anyagoknak a biztonságáról is. A másik, amire utalni szeretnék - közvetve és, meg kell mondanom, inkább félénken, ismerve bizonyos előzetes csatározásokat a múltban : fölmerült, hogy a szabályrendeleti korlátozás bizony, elég gyenge - s hadd tegyem mi ndjárt hozzá: esendő - mint szankció. Ha eszükbe idézhetem vagy visszaidézhetem - bocsánatot kérek - azt, amit a bevezetőben mondtam, hogy milyen roppant - nemcsak eszmei, hanem valóságos - értéket jelent a levéltári anyag, bizony itt nem elég a büntető tö rvénykönyv eltulajdonítással kapcsolatos nagyvonalú - természetesen általánosító - intézkedéssorozata. (12.00) Úgy gondolom, az Országgyűlés most, a tárgyalás során nyilvánítsa feladatának, hogy a hatályos büntető törvénykönyvet egy éven belül kiegészí ti a levéltári és kézirattári anyag fokozott védelmét célzó rendszabályokkal. Ismétlem: csengő dollárokban számítva is nagyobb kincsről van szó, mint Magyarország általunk ismert bányakincse és így tovább. Lehetetlen, hogy e téren csupán botlásnak számítso n az eltulajdonításféle eljárás. Végül és befejezésül: azt hiszem, amit önök erről olvastak, és amit a mai vitában hallottak, meggyőzi önöket arról, hogy óriási felelősséggel - eszmei és anyagi felelősséggel egyaránt - kell megalkotnunk ezt a törvényt. A kérdéskör igen bonyolult, roppant kockázatok fekszenek egyegy rosszul megfogalmazott mondat mögött. Nem hiszem, hogy megengedhetjük magunknak, hogy kutyafuttában döntsünk. Megdöbbenve és, meg kell mondanom, még számonkérő módon is - ami talán nem illett - szóltam azokhoz, akik részt vettek azon az ülésen, ahol megszülethetett egy olyan fogalmazás, hogy a mai általános vitát lehetőség szerint már holnap zárjuk le. Én ezt túl korainak érzem. Itt érlelési, mérlegelési szempontokra van szükség. Tisztelettel fe lkérem innen is a házbizottságot, hogy a jövő hétre legalább egy rövid időt jelöljön ki még általános vitára, és ennek megfelelően legalább a jövő hétre terjessze ki a módosítások benyújtásának idejét. Úgy gondolom, hogy ez az elmondottak alapján részemről természetes - és én nagyon bízom benne, hogy minden illetékes számára
