Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 6 (90. szám) - Az ülés napirendje további részének elfogadása - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
3999 Ezekről szeretnék szólni. De mielőtt ezt teszem, engedjék meg, hogy a jelenlevők és talán a nem jelenlevők számára is néhány szóval utaljak arra, hogy a levéltárakban felhalmozott forrásanyag nemzeti kincsünk egyik legfontosabb, h a nem éppen a legfontosabb eleme. (11.40) A magyar történelemben - amely oly sok megrázkódtatás története - sok baljós esemény történt és sok csodálatos. Én az utóbbiak közé sorolom azt, hogy annyi és olyan minőségű levéltári forrásanyag maradt fenn ezer é v történetéből, mint ahogy ez történt. Nagyon messzire kalandoznék, ha ennek okairól szólnék, de mégis hadd szóljak arról, hogy ebben a csodában nem transzcendentális tényezők szerepe volt a meghatározó, hanem úgy gondolom, az emberi tényezőé, amely korai felismerések és korai szerepvállalások révén tulajdonképpen ezt a csodát véghez vitte. Az írásbeliséget elrendelő III. Bélától korunk értelmiségének egy alig mondhatni, hogy széles körben ismert, de legszorgalmasabb és legeredményesebben produkáló rétegéig , a levéltárosokig ível ez az emberi történet, amelynek eredményeként ma Közép- és KeletEurópában a megőrzött levéltári anyagból a magyar levéltári anyag a legnagyobb méretű és - merem mondani, hogy történetileg és nem szűken vett történetileg - a legnagy obb értékű. Ez a levéltári forrásanyag nem egyszerűen csak történészek számára nyújt alapot a múlt hiteles rekonstruálásához, hanem úgy gondolom, hogy a megírton túl a megíratlan történet révén éltető forrást jelent egy nemzet számára a nem romantikusan, n em fantáziatermékként, nem vitaanyagként megírt történelem megelevenítése szempontjából, hanem a valóság rekonstruálására törekvők számára a mind mélyebb, mind értőbb, mindinkább a valóságot a tudatba emelő nemzeti történelem és az európai történelem kivét elesen bonyolult és jelentős fejezetének a megismeréséhez, megértéséhez - és ami még nem történt meg , megértetéséhez. Azt hiszem, a nemzet mibenlétének, lehetőségeinek, céljainak meghatározása, hamis romantikában gyökerező vagy hamis realizmusban gyökere ző identitászavarainak leküzdése itt és csak ebben a forrásanyagban lelheti meg igazi fogódzóját. Nem kívánok erről többet mondani, csak egyet - más értelemben, mint történetírókról szólva, a hamis realizmust idézve Bibó István szavával , korunk egyes ham is realistáinak a közéletben nagyon tanulságos lehet, hogy ez nem egyszerűen eszmei értéket jelent csupán, nemcsak iránytűt eszmei értelemben, hanem talán egynemű legnagyobb nemzeti kincsünket. Gondolkodott már valaki - nem történészeken kívül - arról, ho gy mit ér a levéltárakban felhalmozott anyag? Hadd döbbentsem meg önöket, lényegesen többet, mint a múzeumainkban lévő művészeti anyag együttesen. Tudják önök, hogy az e régióbeli középeurópai oklevélgyűjtemények között a miénk a legnagyobb, amelynek dara bszáma most - levéltárosok rekonstruáló és gyűjtő munkájának eredményeként - a 150 ezerhez közeledik? Hogy mit jelent ennek az állománynak az értéke? Nagyon alacsonyra számított dollár árfolyamon, a jelenlegi piaci áron 1112 milliárd dollárra becsülhető c sak egyedül ennek, a persze nem akármilyen gyűjteménynek a forgalmi ára. És akkor még hol van a Magyar Országos Levéltár roppant regisztratúráinak az értéke?! Kétkedőknek elmondom, hogy az átlag ilyen középkori oklevél 58 ezer dollár közötti áron kel el, de vannak szélsőséges esetek. És akkor hol van a roppant regisztratúráinknak a megőrzött, majdnem teljes állománya a XVI. századtól a XIX. századig és a sajnos nagyon hiányos ezt követők?! Hol vannak az óriási személyi hagyatékok, hol vannak a legnevezetes ebb külföldi személyiségek nálunk feltalálható eredeti okmányainak darabjai. Csak egy zárójelet mondok, hogy döbbentette meg a svéd királyi párt, amikor Krisztina királynő lemondó levelének eredetijét, amit Bethlen Gáborhoz intézett, számukra bemutattam a Magyar Országos Levéltár állományából. És millió mindent lehetne még felsorolni. Tisztelt Országgyűlés! Nem ez a célom, hanem az a célom, hogy ezzel is szolgáljam azt, amit az előterjesztés megcéloz, figyelmeztetést - és én nagyon súlyosítani fogom ezt a f igyelmeztetést és konzekvenciáit a tekintetben , hogy micsoda értékről van szó és hogy a nemzedékek legjava által megőrzött és a mi korunkig eljuttatott értéket hogy kell megőriznünk, gyarapítanunk, hogy e téren a világszínvonalon álló szakmai munkánk meg felelő módon folytatódjék őrzésben - hozzácsatolom
